Hausner Gábor - Kincses Katalin Mária - Veszprémy László szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője. Acta Musei Militaris in Hungaria. 4. „Kard és koszorú”. Ezer év magyar uralmi és katonai jelképei. (Budapest, 2001)

KATONAI JELKÉPEK - ILLÉSFALVI PÉTER: Vadász- és hegyicsapatok megkülönböztető jelzései 1867-től napjainkig

topán helyett viseljék a vadász nagykürtöt, a jobb oldalon pedig a havasi gyopárt. A nem katonaállományúaknak a havasi gyopárt a bal oldalon, a sapkatopán helyett kellett hordani. Továbbra sem állapították meg végleges jelleggel a hegyi csapatnemi jelvényt, ezért a rendelet úgy intézkedett, hogy a határvadászok turulos jelvényének viselését kiterjeszti a határvadászokból lett hegyi vadász-zászlóaljakra, a többi hegyivadász-zászló­aljnál és a hegyidandárok egyéb alakulatainál pedig a hegyi sapkajelvényt rendelte ideig­lenes csapatnemi jelzésül, mégpedig a határvadász csapatjelvény viseleti módja szerint (3. kép). 38 A szovjet megszállástól napjainkig A Német Birodalom oldalán harcoló Magyar Királyi Honvédség a II. világháborút elveszítette, s ezzel az ország is elveszítette az 1939—1940-ben visszavett-visszakapott kárpáti hegyvidéki területeit, amelyek nélkül ismét nem volt értelme az új hadsereg hadrendjébe hegyicsapatokat beállítani. Országhatáraink azonban mégiscsak voltak, s azokat őrizni, védeni kellett. Már 1945. február 23-án megszületett az a rendelet, amely intézkedett a határőrség felállításáról, az egyes őrsök megszervezéséről. Ezeket kezdetben portyázószázad-parancsnokságok fogták össze és irányították, de 1946 márciusában létrehozták a Határőr Parancsnoksá­got, amelynek keretében 14 határvadász-zászlóaljat rendszeresítettek, állományukban az előbb említett portyázószázadokkal, illetve határvadász őrsökkel. 39 Bár a határőrizet és a határvédelem klasszikus vadászfeladat, az 1945 utáni határ­vadásznak nevezett erők — ahogy távolodunk időben 1945-től — egyre kevésbé hason­lítanak korábbi önmagukra, s egyre inkább a szovjet típusú határőrségre. Ezért az új, a magyar hagyományoktól idegen szellemiségnek megfelelően ezek a csapatok semmi­lyen, a vadászokra jellemző sajátossággal nem rendelkeztek, s pláne nem olyasmivel, ami az 1945 előtti időkre utalt volna. Ezt a „szürkeséget" csak egy 1948-as rendelkezés törte meg, amely a határőrszolgá­latban kiemelkedők részére határvadász jelvényt rendszeresített. A jelvény 48*60 mm-es alapméretű. Az alapja sárgarézlemez dombornyomású babér- és olajággal, két keresztbe tett puskával, a felső részén HV betűkkel. A jelvény középső, süllyesztett, pajzsalakú részébe van beillesztve a tombaklemezböl sajtolt, piros-fehér-zöldre tűzzománcozott pajzs. A köpenyre és a zubbony jobb felső zsebe fölé történő felillesztés két fémka­móval történt, melyek a jelvény hátlapjára voltak forrasztva. A jelvényt az érdemektől függően bronz, ezüst és arany fokozatban adományozták (4. kép). 40 A jelvény igencsak tiszavirág-életű volt, hiszen alig több mint egy esztendő múlva megszűnt létezni a honvédség berkein belüli határőrség, s mint belügyi szerv, BM Ha­tárőrség néven 1950. január l-jétől betagozódott az akkor megszületett Államvédelmi Hatóság kötelékébe. 41 Ezzel eltűntek a határvadászcsapatok és velük együtt a nem túl 38 Honvédségi Közlöny, 1944. évi 5. szám, február 9. 58-59. és az 1-2. sz. mellékletek. 7.884/eln. 2. r. 39 Magyarország rendvédelme a második világháború utáni években. (Szerző megjelölése nélkül.) In Parádi József (főszerk): A magyar rendvédelem története. Budapest, 1996. 139. 40 Honvédségi Közlöny, 1948. évi 25. szám, szeptember 1. 362-363. 458.407/ruh.-1948. sz. körrendelet. 41 Magyarország rendvédelme a második világháború utáni években. In Parádi: i. m. 138.

Next

/
Thumbnails
Contents