Hausner Gábor - Kincses Katalin Mária - Veszprémy László szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője. Acta Musei Militaris in Hungaria. 4. „Kard és koszorú”. Ezer év magyar uralmi és katonai jelképei. (Budapest, 2001)

KATONAI JELKÉPEK - BABUCS ZOLTÁN: Jászkun katonai jelképek a XVIII. század közepétől 1867-ig. (Egyenruhák, címerek, zászlók)

díszes setétkék posztó ruhával cseréli azt fel. Ugyan igy sajátszerű, de csak ünnepélyes alkalmakkor... öltözött ruházatjuk a jászoknak, a szinte sötétkék posztóból, sárga prémmel szélesen szegett, kék zsinórokkal díszített úgynevezett rókás-mente..."

6 Mária Terézia zászlói alatt A jászkunok katonai egyenruhájáról szóló tudósítás 1741-ből származik, mikor a részlegesen elrendelt nemesi insurrectio során adminisztrátoruk kékben határozta meg a Kerület lakossága által nyeregbe ültetendő huszárok „mundurjának" színét.

7 Az 1745-ös esztendő fontos mérföldkő volt a jászkunok történetében. A még 1702-ben a Német Lovagrendnek elzálogosított Kerület önmegváltása révén, majd a II. sziléziai háború kitörésének kezdetén, 1000 huszár (ún. „redemptionális regiment") kiállításának köszönhetően 1745. május 6-án az uralkodónő visszaállította a jászkunok függetlenségét. Gróf Pálffy János nádor augusztus 20-án rendelte el a huszárezred mozgósítását, melynek a már felszerelt svadronjait Mária Terézia még a nyár folyamán megszemlélte. Egyenruhájukról a korabeli forrás így tudósított: „A mundér égszínkék posztóból rubeulus színű zsinórral, kétfelől makkos gombokkal. A szablya-tarsolyokra címer: egy fél kéz karddal, tetejében egy Korona".

8 A tarsoly koronaábrázolása a Szent koronához való tántoríthatatlan hűséget jelképezte, a kivont szablyát markoló, páncélos jobbkéz pedig a jászkunok katonai áldozatvállalását reprezentálta.

9 A kivont szablyát tartó kar motívuma mindhárom kerület címerében megtalálható. A Jászkun Kerület három kerülete és települései, régi kiváltságaik visszanyerése után 1745-46-ban új címereket kaptak. A Hármaskerület egyesített címere is a katonai áldozatvállalás szimbólumait mutatta - 1745 előtt főleg a mezőgazdasági termelésre utaló jelképek láthatók a települések címerein. Az egyesített címer jelképei bekerültek a kerületi települések címereibe (jászoknál: kürt, nagykunoknál: oroszlán, kiskunoknál: gyalogos vitéz). Míg a nyugat-európai heraldikai szakértők szerint a magyar címerek 15%-ánál figyelhető meg katonai motívum, addig ez az arány a jászkun településeknél 60% (kivont szablyát tartó oroszlán négy, kivont szablyát tartó kar három, fegyverek három község címerében szerepel).

10 1745-ben Mária Teréziától a Jászkun Kerület három vörös alapszínű, fecskefarkú zászlót kapott, melyekből kettő, viszonylag épen maradt darabot, rúdjaikkal együtt a jászberényi Jász Múzeum a mai napig őriz. A zászlókat a későbbi insurrectiók idején (1756, 1800, 1805, 1809) is használták a jászkun huszárok. A vörös selyem zászló előlapján Mária Terézia királynő egyesített uralkodói címere, túloldalt a gróf Pálffy család, a jász gyalogpáncélos, kezében kürttel és három nyílvesszővel, a nagykun oroszlán, jobb mellső mancsában karddal és a kiskun alabárdos gyalogpáncélos festett ábrája látható.

11 6 Palugyai Imre: A Jászkún kerületek és Külső-Szolnok vármegye leírása. Pest, 1854. 84-85. 7 Kiss József: A Pesti Invalidus Ház jászkunsági fóldesurasága 1731-1745. Budapest, 1992. 237. 8 Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár, Szolnok (a továbbiakban: JNkSZML), Jászberényi levéltár. Hivatalos Tudósítások, 1745. 9. cs., 1745. III. 29. 9 Kiss József: Hadkötelezettség és hadiadó egy koronabirtokon 1731-től 1745-ig. Hadtörténelmi Közlemények, 1986. 297.; A redemptionális huszárok rekonstrukciós képét közli: Ságván György - Somogyi Győző: Nagy huszárkönyv. Budapest, 1999. 70. Az ábrázolt huszáron a zsinórzat és a kézelő színe helytelenül vörös helyett zöld színűre van festve. 10 Kozicz János: A Jászkunság címerei. In Szakái Aurél (szerk): Jászkun Redemptio. Kiskunhalas, 1995. 43^14. 11 Jászberényi Jász Múzeum, lt. sz.: 61.68.1.