Kincses Katalin Mária - Szoleczky Emese szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 3. (Budapest, 2000)

FORRÁSKÖZLÉSEK. TANULMÁNYOK - Baczoni Tamás: A Magyar Királyi Honvédgyalogság személyi felszerelései (1869-1914)

Egy év múlva a 3175/eln./1875. számú körrendelet arról tudósít, hogy a gyalogsági ásók használatára csak a m. kir. honvéddandár utásztanosztály újoncai képezendők ki, azonban a szerszámhoz mellékelt utasítást a csapatoknak és intézeteknek is kiadták.

56 Ujabb három év elteltével „O Császári és apostoli királyi felsége... legkegyelmesebben méltóztatott elrendelni a Linnemann-féle gyalogsági ásónak a m. kir. honvédgyalogságnak azon módon és mérvben való rendszeresítését, amint az a közös hadseregnél van."

57 A gyalogsági ásóhoz kiadott utasítás három kiadást ért meg (1875,1879,1890), s tartalmazta az ásó és az ásóbőrtok leírását, használatát és hordmódját stb.

58 1888-ban az új gyalogsági felszereléshez új ásótokot rendszeresítettek (maga az ásó nem változott), amely egy tartócsatiékkal ellátott bőrkeretből állt, melybe belül egy „bádog vájtsín"-t építettek, hogy az ásólap furészes oldala ne rongálja a bőrtokot. 1910-ben megváltozott a gyalogsági ásó formája, s ezzel egyidejűleg hivatalos elnevezése is Jkis ásó"-ra módosult. A két szerszám közti különbség: az 1910 M ásó lapátlapja hegyben végződik, ami könnyebbé tette az ásást (különösen keményebb talajon), illetve a fölöslegesnek ítélt fűrészfogazást az új ásóknál elhagyták. Az 1910 M gyalogsági ásóval kapcsolatban a m. kir. IV. honvédkerülcti parancsnokság által a honvéd főparancsnoksághoz intézett átiratban, Thury József főhadnagy kitüntetési javaslatának mellékleteképp leírják, hogy a gyalogsági ásók átalakítására tett javaslat nevezett főhadnagy ötlete volt. Mellékelve felterjesztették a 18. Honvéd gyalogezred 1906. évi zárójelentésének erre vonatkozó kivonatát: „M. kir. soproni 18. Honvéd gyalog ezred 182/kt. 1910 Kivonat a zárjelentés-bői a kiképzés és fegyvergyakorlatokról 1905/06. évben (...) 3. A gyalogsági ásónak átalakítása volna szükséges, tekintettel arra, hogy néha keményebb talajban kell magukat a csatároknak beásni. Az eddigi alakjában az ásó több nehézséget okozott a beásásnál, mivel egyenes éle miatt nagyobb erőt kellett kifejteni, hogy a földbe benyomható legyen. Célszerű lenne, ha az ásó vége legömbölyíttetnék, mert ez által kevesebb erővel keményebb földbe is könnyebben benyomható volna és nyele 10 cm-rel rövidebbre vétetnék, mert a munkáknál ép ugy megfelelne és a menetelésnél nem képezne kellemetien akadályt a honvédnél. Az ásó keret tokját átalakítani nem kellene."

59 Mellékeltek egy fényképet és két rajzot, amelyek Thury főhadnagy elképzeléseit illusztrálják az ásó átalakításáról. Ennek lényege, hogy az ásóéi két széléből egy-egy 5 cm befogójú egyenlő szárú háromszög alakot kellene levágni. Mellékelve továbbá 56 RK 1875. 167. p. 57 RK 1878. 34. p. 878/eln. körr. 58 Utasítás a Linnemann-féle gyalogsági ásónak a m. kir. honvédségnél való használatára. Budapest, 1879. 59 HL HFP 527. d. 1910. eln. 483.