Kincses Katalin Mária - Szoleczky Emese szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 3. (Budapest, 2000)
MÚZEUMUNK TÖRTÉNETÉBŐL, ÉLETÉBŐL - Hetés Tibor: "...és utódaik dicsőségére is..." Adalékok a Hadimúzeum előtörténetéhez
térnek nevezett helyen állt a Zeughaus, azaz a Fegyvertár. Története Buda 1686-os felszabadulásával kezdődik. Tíz év alatt felépült, de az 1723-as tűzvész megsemmisítette. Két évvel később ismét elkezdődött az új építése Daun budai városparancsnok közveden irányításával, Johann Matthey tervei alapján, a bécsi Haditanács pénzügyi eszközeinek igénybevételével. Az épület - amely 1730-ra elkészült - 1901-ig állt, amikor Hauszmann Alajos vezetésével elkezdődött a várpalota újjáépítése, és a Zeughaust lebontották. A barokk palota ugyanazt a célt szolgálta, mint a többi hozzá hasonló épület szerte Európában: hadiszertár volt, amelyben felhalmozták mindazt a fegyvert és felszerelést, ami szükséges volt egy háború megvívásához. Franz Schams a budai Zeughausról jegyezte meg: „Minthogy nem valósulhatnak meg Szent Pierre apát álmai, aki mindig olyan világot képzelt el, amelyben nincsenek fegyvertárak és szerházak, Ausztria sem feledkezett meg soha arról a biztonsági szabályról, hogy az ország különböző részein hadiszertárakat állítson fel... m Mielőtt belsejébe pillantanánk, néhány szót kell ejteni a kétszintes épület főbejáratáról. A kapu mellett álló két oszlopon egy-egy római harcos, az „Állhatatosság" és a „Bátorság" szobra állt. A főpárkány közepén kiemelkedő háromszögű oromfal mezejében dombormívű császári sas és hadijelvények, két szélén egy-egy római trophaeum, csúcsán Herkules, amint leteríti a hétfejű hidrát. Felirata: „Constantia et fortitudine Carolus sextus mefundo elevabat." Hauszmann a Zeughaus lebontása után a főbejáratot és a kompozíciót beépítette a vár délkeleti, lefutó bástyájának északi oldalába. A második világháborús hadműveletek idején semmisült meg. A már idézett Franz Schams, aki 1822-ben leírta Buda városát és látnivalóit, látványos képet festett a Zeughaus belsejéről is, amelynek néhány termét az idők folyamán régi fegyverek és más hadiemlékek „múzeumává" alakították ki. Az 1848/49-es forradalom előtt mintegy 80 000 fegyvert tároltak itt, köztük az elmúlt századok, a török háborúk érdekességeit. Két„nehézvasba öltözött lovag" bemutatása után Schams így folytatja leírását: „Ettől jobbra áll három, gazdagon hímzett harci zászló a legutolsó nemesi felkelés korából, amelyeket az ungvári, hevesi és a baranyai ispánság küldött ajándékba... Egy falmélyedésben ragyognak egyes puska-részek szemkápráztató díszítései közepette azok a művészi és díszfegyverek, amelyekkel Beleznay gróf úr és Franz Xavér v. Mayerffy tűzfegyverek gyűjteménye látható a legelsőktől a maiakig. Látható itt, hogy fejlődött fokozatosan az emberölés művészete a közönséges kettős kampótól (Doppelhaken) a legmodernebb lőfegyverekig. .. Am a legnagyobb, legfigyelemreméltóbb, sMagyarországon talán egyedülálló ritkaság a második terem végében látható úgynevezett vérzászló a XL, XII. és XIII. századi keresztes hadjáratok korából. Vörös bársonyból van, arany lángok díszítik, amelyek közepén egy egyszerű fekete sas, a másik oldalon Krisztus látható a keresztfán, amiről a palesztinai 3 Részlet és a további idézetek: Schams, Franz: Vollständige Beschreibung der Königl. freyen Haupt Stadt Ofen in Ungarn. Ofen, 1822. 23. p. (A továbbiakban: Schams 1822.)
