Hetés Tibor - Makai Ágnes szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője 2. (Budapest, 1987)

HETÉS TIBOR: A Hadtörténeti Múzeum negyedszázada a felszabadulás után

nagysága 800 m

2

. A fennmaradó 2900 m

2 egyéb célokat — dolgozószobák, folyosók, műhelyek, konyha és ebédlő, vetítőterem, műterem, raktárak stb. — szolgál. Az ötvenes-hatvanas évek fordulóján több, a múzeum helyzetével és működésével kapcsolatos változás történt. A honvédelmi miniszter az 1958. október 14-i parancsával ismét egyesítette a Hadtörténelmi Levéltárat és Múzeumot. Nevét „Hadtörténelmi Levéltár és Múzeum'''-ra változtatták, majd az elnevezést 1961-ben „Hadtörténelmi Intézet és Múzeum"-Ta, módosították. Az egyesített intézmény parancsnokává Otta István vezérőrnagyot nevezték ki. Otta István 1909-ben született; érettségi után beiratkozott a Pázmány Péter Tudományegyetem matematika-fizika szakára, amelyet 1932-ben fejezett be. Egyetemi évei alatt kapcsolatban állt egy kommunista diákcsoporttal. 1932—1934 között katonai szolgálatot teljesített, majd leszerelése után rövid ideig nem jutott munkához. Az állástalan diplomások országos bizottsága révén a Központi Statisztikai Hivatalhoz került ideiglenes munkaerőként. 1941-ben nevezték ki középiskolai tanárnak, 1942-ben behívták katonai szolgálatra és a szovjet frontra irányították, ahol 1943 januárjában fogságba esett. Antifasiszta iskolába került, majd ugyanott tanárként dolgozott 1945. februárig. Hazatérésekor tagja lett a Magyar Kommunista Pártnak, a demokratikus hadseregnek. Leszerel, 1948-ig a központi pártiskolán dolgozott, majd ismét jelentkezett a hadseregbe. A Kossuth Lajos Tisztiiskola politikai helyettesévé, 1949 nyarán a Petőfi Sándor Katonai Politikai Akadémia parancsnokává nevezték ki. 1948-ban ezredessé, 1950-ben vezérőrnaggyá léptették elő. 1954—1956 augusztusa között a Magyar Néphadsereg Politikai Főcsoportfőnöksége agitációs és propaganda osztályának vezetője. 1954 augusztusa és 1956 októbere között a Magyar— Szovjet Társaság főtitkára. 1956 októberében ismét jelentkezett katonai szolgálatra, részt vett az ellenforradalmi erők felszámolásában, majd 1957. januártól a II. Rákóczi Ferenc Katonai Középiskola parancsnoka. Mint az intézmény parancsnoka lelkiismeretesen irányította a munka tervezését, a gyűjteményi feladatok kijelölését, a kiállítások koncepcionális kérdéseit. Különösen nagy lendületet kaptak az aktuális történeti kiállítások, a honvédelmi neveléssel kapcsolatos foglalkozások, valamint ezek feltételeinek javítása. A Hadtörténelmi Intézet és Múzeum parancsnokaként arra törekedett, hogy az intézmény sokrétű tudományos-kulturális munkáját összefogja. Vezetése alatt a múzeum számottevő tudományos eredményeket ért el. Több tanulmánya, vitacikke jelent meg. Kitüntették — többek között — a „Partizán Emlékérem"-mel, a Szocialista Hazáért Érdemrenddel, nyugállományba vonulásakor másodízben is megkapta a Vörös Csillag Érdemrendet. A múzeum belső szervezeti keretei a következő évtizedben lényegében nem változtak. Az egyesítés előtti utolsó adatok szerint az összállomány 33 fő, amelyből a tiszti létszám és a polgári tudományos dolgozók száma — a művészeti dolgozókkal együtt -- 14 fő volt. A hazai múzeumi hálózat fejlődésétől ekkor már nagy a lemaradás. De a problémaTvaTódi nagysága abban rejlett, hogy az évtized folyamán az épület rekonstrukciója lényegében befejeződött, és a múzeum alkalmassá vált a funkciója szerinti nagyobb feladatok megoldására. Egy 33 termes, 3—3,5 ezer négyzetméteres kiállítási térrel rendelkező intézményt viszont ilyen létszámmal színvonalasan fejleszteni, üzemeltetni, gyűjteményeit gyarapítva belső rendjét megteremteni, dolgozóinak tudományos és gyakorlati kibontakozását, s ezáltal