Hetés Tibor - Makai Ágnes szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője 2. (Budapest, 1987)

HETÉS TIBOR: A Hadtörténeti Múzeum negyedszázada a felszabadulás után

a múzeumi munka sokoldalúságát biztosítani nem lehetett. Ajtudományos dolgozók egy része ez időben fejezte be egyetemi tanulmányait, de munkaidejük egy részét igénybe vette a katonai képzés és szolgálat. Egyetlen tárlatvezető nem lehetett képes a megnövekedett feladatok ellátására, az öt teremőr pedig az értékek minimális biztonságát sem szavatolhatta. A pénzügyi lehetőségeket kiváltképp a gyűjteménygyarapítási és a kiállítások kivitelezésére szánt összeg nagysága határozta meg. Az 1959. évi 36 ezer forintnyi gyűjteménygyarapítási összeg 1960-ban 30 ezer forintra csökkent. AJdáílítások kivitelezését — a bútorzattal együtt — házilagosan kellett megoldani. Egy 1961ben tartott vizsgálat kategorikus megállapítása szerint: ,,A korszerű esztétikai követelményeket e kiállítások nem elégítik ki... A kiállítások berendezésében — bár minden elismerésünk az emberfeletti munkáért, ahogy saját erőből, saját eszközökkel e kiállításokat berendezték — nagyarányú konzervativizmus érvényesük Nem tekintjük követendő példának a túlzott formai megoldásokkal dolgozó egyéb kiállításainkat (mármint a polgári életben — H. T.), de a Hadtörténelmi Múzeum kiállításaiban bizonyos fokú provincializmus érződik, a házi megoldások elkerülhetetlen következménye." J 9fi0-b

an fejeződött be a második ötéves terv. Reálisnak nevezhető első cél- i kitűzéséből — a magyar hadtörténelem bemutatása — állandó kiállításként az 1848—1849-es forradalom és szabadságharc három terme készült el. E feltételeknek az ismeretében dolgozták ki az 1961—1965-re szóló intézményi ötéves tervet. Ez — lényegét tekintve — ugyancsak kiállítási elképzelés volt, 9. Az 1848—1849-es forradalom és szabadságharc c. kiállítás részlete