Hetés Tibor - Makai Ágnes szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője 2. (Budapest, 1987)

HETÉS TIBOR: A Hadtörténeti Múzeum negyedszázada a felszabadulás után

A HADTÖRTÉNETI MÚZEUM TÖRTÉNETE II. RÉSZ Hetes Tibor A HADTÖRTÉNETI MÚZEUM NEGYEDSZÁZADA A FELSZABADULÁS UTÁN* 1944 októberében a honvédelmi miniszter elrendelte az intézmény személyzetének és anyagának kitelepítését a Veszprém megyei Doba községhez tartozó somlóvári kastélyba. Az átszállítás az értékesebb anyagra vonatkozott, de ma már nem rekonstruálható, hogy pontosan mi került kitelepítésre. A fennmaradt kimutatás 883 ládát sorol fel, amelyet 10 vagonban szállítottak el. Több mint 120 ládában helyezték el a fényképlemezeket és 62 dobozban a képanyagot. A megjegyzés rovatba tett jegyzetből megállapítható, hogy a 845—848-as számú ládák tartalmazták a Szovjetuniótól visszakapott 56 darab 1848-as zászlót. A visszahagyott anyagról semmiféle feljegyzés nem maradt, a segédeszközök — mindenekelőtt a leltárkönyvek — zöme megsemmisült. A tételes számbavétel lehetősége, a pusztulás pontos megállapítása szinte lehetetlenné vált. Somlóvárott — a múzeumi anyagot illetően — szakmai tevékenység nem folyt. 1945 januárjában a fasiszta magyar hadvezetés elrendelte a gyűjtemények megsemmisítését. A múzeumparancsnok helyettese — Turányi alezredes — végül elérte, hogy a parancsot visszavonták. Márciusban a személyi állomány került választás elé. Igaz, kevesen mentek Németországba, de a kastélyt mindenki elhagyta, a muzeális értékek gazdátlanul maradtak... Budapest ekkor már a felszabadulás utáni heteket élte, ám a Vár, a német csapatok védelmi harcai miatt, súlyos károkat szenvedett, s ezek nem csekély mértékben érintették a Hadimúzeum épületét is. Katonai és történetírók egyaránt állították a Vár 1849-es ostroma utáni évtizedekben, hogy az elvesztette védelmi jelentőségét. Eszerint vélekedtek újjáépítéséről, átalakításáról is. Mivel Budapest az első világháború idején nem vált hadszíntérré, a Várat sem érte károsodás, így ez megerősítette a korábbi feltevést. Majd egy évszázaddal 1849 után a budai vár mégis romhalmazzá vált. Értelmetlen és esztelen védelmével a náci és nyilas hadigépezet változtatta azzá. Rommá lett a múzeumépület is: az északi és a nyugati szárny déli vége szinte teljesen, de a megmaradt részek is használhatatlanná váltak, maguk alá temették mindazt, aminek evakuálására nem került sor. * A Múzeum 1945 előtti történetét Pongó János írta meg „A Múzeum életre hívásától a felszabadulásig" címmel. Megjelent: Az Országos Hadtörténeti Múzeum Értesítője 1. 1971.