Hetés Tibor - Makai Ágnes szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője 2. (Budapest, 1987)

NÁDAS EGON: XVII. századi török díszszablya restaurálása

A PENGE TISZTÍTÁSA, KONZERVÁLÁSA Az acélpengét majdnem összefüggő korróziós réteg borította. Az aranyberakásokat Vinikor lakkal fedtem be, majd RO—55-tel eltávolítottam a korróziós termékeket. Az öblítés, illetve a védőlakk eltávolítása után a felületet szilikonolajjal védtem le. Ami a kövek pótlását illeti, a 912 féldrágakő közül 8 nagyobb méretű türkiz, 479 műtürkiz és 280 db korall megvolt. 110 műtürkiz, 10 korall és 25 kő foglalattal együtt hiányzott. A tárgyat korábban többször kezelték. (Sok helyütt pl. ólommal erősítették. Erre bizonyíték, hogy a kezelés során 45 g ólmot távolítottam el.) Az eredeti türkizeket olyan műtürkiz fajtákra cserélték, amelyet a XVII. században még nem ismertek. A köveket egyszerűen viasszal ragasztották a foglalatba. (A korábbi kezelést igazolja a röntgenfelvétel is. Ezen világosan kivehető a penge markolatcsonkján lévő lyuk, amelyeken keresztül 2 szegecs rögzítette a markolatot a markolatcsonkhoz. A szegecsek hiányoztak. A markolatot viasszal töltötték ki és így rögzítették a pengéhez. A kőhiányokat részben epoxigyantából készült másolatokkal, részben készen vásárolt műtürkizekkel pótoltam. A foglalatokat sárgaréz lemezből és összesodort sárgaréz drótból készítettem. 1. A markolatról készült röntgenfelvétel 2. A markolatgomb