Hetés Tibor - Makai Ágnes szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője 2. (Budapest, 1987)

NÁDAS EGON: XVII. századi török díszszablya restaurálása

Összefoglalásként megállapítható: a tárgy fémrészein kopás, foglalat- és kőhiány volt látható. A végső megjelenését befolyásoló korróziós vagy más elváltozás nem található. A restaurálás, konzerválás után a fémrészek állagának további romlása megállítható. A fabetét állagáról a következő mondható el. A pengét két oldalról megtámasztó egy-egy hüvelybetét faanyaga bükk, mindkettőnek első végén kisebb darab letörve. A fabetétet, pontosan nem azonosítható időben, ásványolajjal itatták át, nyilván tartósítás céljából. A fa nagymértékben és egyenletesen tartalmazza az olajat és a szaga is erős. A betét, eltekintve a használatból és törésből eredő elváltozásoktól, alig károsodott. Gombás eredetű kár, amely korhadásban, kémiai elváltozásban mutatkozna, egyáltalán nem állapítható meg, rovarkár helyenként kisebb mértékben igen. Jellemző, hogy mindkét hüvelybetét-félen a külső — a hüvellyel érintkező — oldalakon láthatóak a rovar kár jelei. A lárva járatok régi keletűek, alig 1 mm átmérőjűek, az anyag szilárdságát nem gyengítik. Az egyik betétfélen elszórtan több rovar kirepülési nyílás van, kb. 12 db kör alakú, 1—1,5 mm átmérőjű nyílás, melyek lárvarágcsálékkal, ürülékcsomókkal teltek. Ezenkívül a felszínen jól látható hosszanti lárvajáratok vannak. Az aktív kárra, tehát élő rovarok jelenlétére nincsen támpont. A mikroszkópos vizsgálatok során megállapítható volt, hogy a kártevő közönséges kopogóbogár 3. Rovarkirepülési nyílás a fabetéten