Hetés Tibor - Makai Ágnes szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője 2. (Budapest, 1987)

NÁDAS EGON: XVII. századi török díszszablya restaurálása

illeszkedő részből áll. Az öt darab méretben, formában és díszítésben különbözik egymástól. A három nagyobb hüvelydarab külső oldala kőberakásos, gazdagon díszített, belső oldaluk cizellált. A két kisebb érdekessége, hogy díszítésük azonos, mindkét oldalukra kiterjed, valamint ezen darabok tartozékai a csatiékot biztosító karikák is. A markolatot a keresztvassal együtt szinte minden „felhasználható" helyén gazdagon díszítették kővel. A foglalatokban elhelyezett kövek elrendezése sok hasonlóságot mutat. A tárgy egészére jellemző egy sugarasan kialakított forma. Egy-egy ilyen sugaras kőegyüttes középpontjában mindig egy nagyobb kő van, amelyet a kő formájától függően körkörösen vagy szimmetrikusan három-három apró kő vesz körül. A sugaras jelleget az apró türkizkoszorúból kiinduló, megközelítőleg mandula formájú korallok adják. A középpontokban elhelyezett kövek egy része laposra vagy félgömbölyűre (kapisonra) csiszolt türkiz, színük zöldes vagy enyhén sárgás-barnás árnyalatú. Mindegyiken valamilyen jelképet mutató vésés látható. A nagyobb türkizek és az összes korallok foglalatát, valamint a hüvely darabjainak szegélyét összesodort rézdrót, ún. kordill erősíti és díszíti. A szablya pengéje jellegzetes keleti formát mutat, amelyen aranyberakásos szövegek és díszítések találhatók. Aranyberakást találunk a penge gerincén is. A tárgy szerves része a hüvelyben elhelyezkedő két darabból álló fabetét. A HÜVELY RESTAURÁLÁSA ÉS KONZERVÁLÁSA A fémrészekről először is el kellett távolítani a rendkívül makacs, korróziós és mechanikai szennyeződéseket. A kövekkel díszített oldal tisztítása és konzerválása kívánta meg a legnagyobb körültekintést. Ennek több oka is volt. Elsősorban a korróziós termékek erős tapadása a felülethez, másodsorban a fémfelületekhez való nehéz hozzáférhetőség, végül pedig a köveket óvni kellett a vegyszerektől. A korróziós termékek eltávolítására argentólos, lúgos komplexonos, ammóniás kálium-karbonátos, illetve citromsavas kezeléssel próbálkoztam, csekély eredménnyel. A véletlen vezetett megfelelő összetételű oldat elkészítéséhez. Az oldat összetétele: 50 g/l almasav, 50 g/l aszkorbinsav, 10 g/l hangyasav, 10 g/l oxálsav, 10 g/l borkősav, 10 gA ecetsav, 10 g/l tiokarbamid. A tisztítás eredményeként a kövekkel díszített oldalon egyre jobban előtűnt az aranyozás, míg a másik domborított oldalon, ahol a kövek és foglalataik nem védték a felületet — megtisztult az alapfém (itt az aranyozás csak a mélyedésekben maradt épségben). A kezelést úgy végeztem, hogy vattát sodortam össze és a köveket kikerülve a felületre helyeztem, majd kezelőszerrel átitattam. A munkát meglehetősen nehezítette a több mint 900 kő kerülgetése. Tisztítás után hígított Plastubollal védtem le a hüvelynek kövek által nem takart felületeit.