Hetés Tibor - Makai Ágnes szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője 2. (Budapest, 1987)

NÁDAS EGON: XVII. századi török díszszablya restaurálása

Nádas Egon XVH. SZÁZADI TÖRÖK DÍSZSZABLYA RESTAURÁLÁSA A kard a fémek felfedezésétől napjainkig használatos, egyik legelterjedtebb, legáltalánosabb hidegfegyver, az első kifejezetten harcfegyver. Hosszú története folyamán két alaptípusa fejlődött ki: az egyenes és az ívelt pengéjű. Az egyenes pengéjűeket általában kardnak, az ívelt pengéjűeket szablyának nevezik. A törökök a XV. század folyamán cserélik fel a kardot a szablyával, s a század második felében vezetett hódító hadjárataikban már jórészben szablyát használnak, a XVI. században pedig már kizárólagosan, mondhatni nemzeti fegyverükké lett. Az a szablyatípus, amely a magyar szablyának mintául szolgált, a XVI. század első felében alakult ki, s török lovassági szablyának nevezzük. Az előforduló egyéb típusú szablyáktól való pontos megkülönböztetés céljából a szakirodalom használja a „szeli" és a „kilidzs" neveket is. A török lovassági szablya — más típusokhoz viszonyítva — zömök, vaskos kardfajta: pengéje erősen ívelt, széles és rövid, erős fokgerinccel, kiugró fokéllel. Markolata hagyma alakú gombban végződik, amely erősen az él felé, sőt befelé hajlik és rendszerint át van fúrva a csuklózsinór vagy lánc befogadására. Keresztvasa egyenes, mindkét vége nyújtott gombban végződik; középen fekvő rombusszá szélesedik, merőleges csúcsai rögzítő tüskékké vannak kiképezve. A török szablyapengék rendszerint kiváló minőségű, gyakran damaszkuszi acélból készültek, általában feliratosak, díszesek. A díszítés és feliratok — jelmondat, készítő neve, készítés évszáma stb. — arany vagy ezüst berakással készültek. Ugyancsak díszesek a szablyák hüvelyei is. A hüvelyek bőrrel vannak bevonva, felületük gyakran préselt mintázatú. Veretük — kardpántok és karikák, alsó és felső pántok — rézből készült, néha aranyozottak, bőrvarratuk réz vagy ezüst drótsodronyos. Ritkábban előforduló típusok: a karabellák, továbbá a perzsa vagy perzsa típusú szablyák. Utóbbiakat samsirnak vagy samsirpengéjű szablyának nevezik. A penge formája ugyanis — amely erősen ívelt, hosszú, keskeny, és a csúcsig egyenletesen fogyó — oroszlánfarokra — samsirra — emlékeztet. A díszszablya (kövekkel díszített, aranyozott hüvelyben, arany berakásos penge) vásárlás útján került a múzeumba. A hüvely öt szétszedhető, egymáshoz, valamint a szablya markolatához jói