Hetés Tibor - Makai Ágnes szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője 2. (Budapest, 1987)

HETÉS TIBOR: A Hadtörténeti Múzeum negyedszázada a felszabadulás után

ményrész (az utolsó leltári számmal): 2083 puska, 3866 fegyver, 9109 érem, 825 zászló, 4564 ruha, 2779 felszerelés, 10 296 emlékanyag, 6351 nyomtatvány, 14 350 kép, 204 szobor, 306 műszer. Az összesítés nem tartalmazta a leltározott 10 252 fényképet és a 7091 fotónegatívot. Leltározatlan maradt a 2000 darabra becsült és egyelőre selejtanyagként kezelt tárgy, valamint a több tízezerre tehető fotóarchívumi anyag. Egy négy évvel későbbi múzeumparancsnoki tájékoztató jelentés szerint: ,,az adott körülmények között a múzeum nyilvántartási munkájában sokszor féléves vagy nagyobb lemaradások mutatkoznak. Ehhez járul még, hogy a két évvel ezelőtt életbe lépett 13. sz. törvényerejű múzeumi rendelet új nyilvántartási feladatokat is ró a múzeumokra, amelynek egyáltalán nem tudunk eleget tenni és ez ideig még az alapokmányokat sem fektettük fel... A kiállításhoz szükséges fényképezés, valamint más szervek részére nagy tömegben készülő fényképek miatt a rendezési és regisztrálási munka zsákutcába jutott. Ez ideig mindössze a kb. 60—70 000 darabot kitevő fényképarchívum elsődleges csoportosítása történt meg..." A két ötéves tervperiódus — gyarapodási szempontból tekintve — jelentős eredménnyel járt, hiszen a fotó- és könyvészeti anyagot nem számolva, az újonnan beszerzett tárgyak száma tizennyolc és fél ezer volt. Az időben és témában szerteágazó „tárgyi világ" sokszínűségéből csupán egyes értékek bemutatására szorítkozhatunk. A XIV—-XV. századi gyarapodást csillagfejű, gerezdes és tollas buzogányok, számszeríj, pajzsok, sodronying és egy ágyúcső fémjelezték. A XVII. század emlékei közül ekkor kerültek a múzeumba Bethlen Gábor erdélyi fejedelem zászlajának két töredéke, valamint az Esterházy-huszárezred XVIII. századi lobogójának maradványai. Ugyancsak a XVIII. század hadilobogói közül való az 1741-es nemesi felkelés Sopron megyei 3. huszárezredének bordóvörös dahiasztzászlaja. A XIX. század hadtörténeti emlékeinek száma lényegesen nagyobb, és különösen két korszakhoz, 1848—1849-hez és a magyar királyi honvédséghez kapcsolódik. Felbecsülhetetlen történeti forrásértékű Kosztolányi Móricz ezredes komáromi parancskönyve, amelybe az 1849. április 30.—szeptember 30-a között kiadott parancsokat jegyezték. A ruhagyűjtemény kiemelkedően szép darabjai közé tartoznak Gyárfás Lajos határőr kávébarna legénységi és tiszti frakkjai, amelyeket az 1840-es években előbb a 15. erdélyi határőrezredben, majd a honvédseregben viselt. Ujabb honvédzászlóval is gyarapodott a gyűjtemény: az 1. vadászezred 2. munkácsi zászlóaljának lobogójával. A szabvány szálfegyverek értékét viselőjük neve fémjelzi. Ilyen az az 1837 M. osztrák—magyar gyalogsági kard, amely Pletheiss Antal tulajdona volt, aki a fegyver vésete szerint — „13.14.15. Márcz 1848. Für Gott, Freiheit u. Vaterland" — részt vett a bécsi forradalomban, majd végigküzdötte a szabadságharcot. Kilenc év várfogság Olmützben — az 1848—1849-es forradalomban való részvételért — nem csekély megtorlás. Madarász József faragvány a ezeknek az esztendőknek fájdalmas emléke. Nem megszokott téma osztrák festő számára: 1848. szeptember 29-e, a pákozdi csata, amelyet Sonborn készített 1853-ban. Kiemelkedően szép olajportré Eduárd Wyrostek 1847-ben készített alkotása: ,,A 99 éves Balázs Mihály abai veterán" c. festmény. A grafikai gyűjtés értékes