Hetés Tibor - Makai Ágnes szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője 2. (Budapest, 1987)

HETÉS TIBOR: A Hadtörténeti Múzeum negyedszázada a felszabadulás után

darabja N. Sauerwald pétervári orosz művész 1850-ből származó ceruzarajza a világosi fegyverletételről. A dualizmus kori idők emlékei között találjuk a császári és királyi 2. huszárezred 1895. évi akadályugrató versenyének 2,37 kg-os ezüst díjkupáját és azt a schaffhauseni duplafedelű arany zsebórát, amelyet Boér Gusztáv őrnagy I. Ferenc Józseftől kapott, és fedelét az I.F.J. monogram, valamint a magyar korona díszíti. A bécsi Dorotheum aukcióján vásárolta meg a múzeum egy osztrák cég 1911-ben, finom posztóból készített csukaszürke, narancssárga hajtókákkal és fehér gombokkal díszített körköpenyét. Még ezekben az évtizedekben sem ritka az olyan muzeális értéket felajánló levél, amely az első világháború egyik veteránjától érkezett. Rák Dezső 1960-ig őrizte egykori alakulatának, a Lichtenstein nevét viselő 7. huszárezrednek — Zichy Károly hadnagy által adományozott — kürtjét és az első világháborús emlékpajzzsal díszített piros-fehér-zöld zászlaját. A XX. század magyar vonatkozású forradalmi emlékei sokszínűek, többnyire személyes emléktárgyak, amelyek az orosz, spanyol és magyar földön folyó harcokra emlékeztetnek. E tárgyak különösen becses emlékei a XX. század hazai hadtörténelmének, mivel mindegyikük azokhoz a harcokhoz kötődik, amelyek a demokratikus Magyarország megteremtéséért folytak. Az 1917., 1919., 1936— 1938., 1944—1945. évek forradalmainak, polgárháborúinak, szabadságküzdelmeinek és felszabadító háborúinak 20., 30. és 50. évfordulói mementóul szolgáltak az egykori résztvevőknek, hozzátartozóknak és leszármazottaknak. Annak a harcnak az emléke, amelyért annyit áldoztak, a múzeumi gyűjtemények megbecsült tárgyaiban él tovább. A szovjet-oroszországi polgárháború internacionalista harcosának, Oarasin Rudolfnak a hagyatékából származik az a vörös huszársapka, amelyet a kijevi lovasezred magyar katonái viseltek. A Magyar Tanácsköztársaság Vörös Hadseregének kiváló hadvezére volt Stromfeld Aurél, akinek személyes tárgyait, tábori sapkáját és pecsétnyomóját özvegye adta át a múzeumnak. Ez időben került a gyűjteménybe az a jelvénynyomó klisé is, amellyel az 1919. május 1-jei jelvényeket állítottak elő, és amelyet készítője — aki aradi születésű volt és Amerikába emigrált — 43 évig szuroktömbbe rejtve őrzött. 1919. június 24-én a dunai flotta egy része fellázadt, hajóikkal a budapesti ellenforradalmi erők oldalára állt, majd a vereség után — a paksi aknazáron át — elhagyta az országot. A „Bácska" aknarakó hajó ez idő tájt az aknazár közelében horgonyzott; ellenforradalmi érzelmű kapitánya elhagyta a hajót, de a forradalomhoz hű matrózok helyreállították az aknazárat, lehetetlenné tették a lázadó monitorok visszatérését. A hajó parancsteljesítés közben felrobbant, legénységével együtt elsüllyedt. A hullámsírból a rongált, de egyben maradt hajótestet 1966. október 6-án emelte ki a József Attila úszódaru. Tárgyak, fegyverek mellett a hősi halottak maradványai is felszínre kerültek, őket a paksi temetőben helyezték örök nyugalomba, fegyvereiket pedig a múzeumba szállították. Múzeumba került a hajó orr-része is, nevének rézbetűivel együtt. Az antifasiszta spanyol polgárháborút Európa népei aggódva figyelték. A demokratikus spanyol kormány oldalán küzdő nemzetközi brigádok — köztük a magyarok — fegyveres segítséget nyújtottak az antifasiszta harchoz. A vereség és üldöztetés megritkította soraikat, akárcsak háborús emléktárgyaikat. Harminc