Hetés Tibor - Makai Ágnes szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője 2. (Budapest, 1987)

SÁGVÁRI GYÖRGY: Az atilla

Búzavirágkék a gyalogos és lovas nemzetőrök atillája, a zsinórzat színe fekete vagy sötétkék, a gombok színe fehér vagy ezüst. Sötétzöld atillát hordtak a vezérkari tisztek, a zsinór színe arany, meggy vörössel átszőve, a gombszín hasonlóképp arany.

57 A zsinórok négyélűek, a legénységi zsinórzat anyaga gyapjú, a tisztié fémszálas selyemszálakkal átszőve. A legénységi atillák mellzsinórzata egyenes vonalvezetésű, makkban végződő, a tiszti zsinórzaté hajlított vonalvezetésű, két végén csüngő díszítéssel, piros közepű arany galambkosárral vagy sárga fémrozettával. A hátzsinórzat vitézkötéses, ugyanilyen a karzsinórzat is mind a legénységi, mind a tiszti állománynál. A törzstiszti és tábornoki kardíszítés a paszományt keretező sujtászsinór hurkolásaival jelenik meg. A rendfokozatot a galléron, a törzstisztek a karhajtókán is viselték, paszományok és rendfokozati csillagok együttes alkalmazásával. Egyértelmű rendelkezés híján az altiszti és főtiszti jelzések „gallérvonás" és csillag formájában is elterjedtek. A Ferenc József-i kor atillaviselete A mintegy hetven esztendőnyi hosszú korszak atillatípusait két hadseregrész, a Császári és Királyi Hadsereg (más néven: közös hadsereg), valamint az 1869-ben életre hívott Magyar Királyi Honvédség öltözködési rendszerében vizsgáljuk. Külön fejezetben a tábornokok, a Magyar Testőrség, a Darabont Testőrség és a Koronaőrség atilláit. A Császári és Királyi Hadsereg huszáratillái Az atilla rendszeresítésének időpontja 1849.

58 Az atilla combtőig ért, színe sötétvagy világoskék. A zsinórzat színe arany, feketével átszőve. (Atillát hivatalosan csak a huszártisztek és a magyar öltözetű tábornokok hordtak!) A mellzsinórzat hajlított vonalvezetésű, külső oldalon csüngő díszít ménnyel, a gombbal azonos színű rozettával. A hátzsinórzat pávafarkas, a karzsinórzat vitézkötéses. A 57 A honvédseregben viselt atillák színének kiválasztását a kényszerhelyzettel magyarázhatjuk, amelyet — különösen a honvédsereg szervezése körüli időszakban — erősen motivált a császári hadseregből átöröklött szemlélet is. Minden bizonnyal ennek következménye, hogy a vadászok, az utászok, a tábornokok ós a vezérkariak atillaszíne megegyezett a császári hadsereg ugyanilyen beosztású tagjainak „kabát"-színével. Kényszerhelyzet következménye viszont a barna szín tömeges elterjedése. Az óbudai és gyulafehérvári ruhabizottmányok, amelyek többek között a 18 határőrezred ruházati ellátásáról, így barna frakkjáról is gondoskodtak, nagyobb mennyiségű barna posztót raktároztak. E készlettel a magyar hadügyminisztérium rendelkezett, s valószínű, hogy ebből a készletből készíttették az első időszak barna atilláit. 58 Verordnungsblatt, 1849., Circulare-Verordnung vom 4. September 1849. E 4843—4819, Betreffend die Einführung für Hussaren dagegen der Attilas ... Az atilla fokozatosan került bevezetésre. Az Adjustierungsvorschrift... 1855. összefoglaló jelleggel adja meg a lépcsőzetesen kialakult végterméket. E huszáratillák hossza például rövid ideig, az ötvenes évek elején a 48-as magyar honvédatillákéval egyezett. Lásd még: Circulare-Verordnung vom 20. Február 1851. Nr. 7538/MK e. és vom 27. November 1850. Nr. 6025/MK e. A szabályzatok az atillát „Sommer-Attila" névvel (nyári atilla), a huszárok másik jellegzetes ruhadarabját, a mentét „Winter-Attila (téli atilla) névvel említik. A két ruhadarab között valóban kevés különbség van. Szabásuk, zsinórzésuk teljesen azonos, az eltérést mindössze a mente prémezése jelenti. Ugyanakkor a nem osztrák németben az atilla „Attila" néven, a mente „Pelz Attila" (szőrmés atilla) néven szerepel.