Hetés Tibor - Makai Ágnes szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője 2. (Budapest, 1987)
SÁGVÁRI GYÖRGY: Az atilla
törzstiszti karzsinórzat arany sujtászsinórból és törzstiszti paszományból áll. A paszomány színe azonos a gomb színével, a keretező sujtászsinór, függetlenül a paszomány arany vagy ezüst színétől, minden esetben arany. A gallérpaszományon levő hímzett, hatágú rendfokozati csillag a paszomány színével ellentétes, azaz az ezüstpaszományon arany, az aranyon ezüst. 1849-ben a hadrendbe 12 huszárezred tartozott. Hat ezred sötétkék, hat világoskék atillát kapott. 1859-ben önkéntes huszárcsapatokból (osztályokból és a jászkun ezredből) alakították meg a 13. és 14. önkéntes huszárezredet. 59 1861-ben a két ezred 1. és 2. önkéntes huszárezred elnevezéssel betagozódott az „önkéntes" lovasság csapatnemébe, majd miután a csapatnemet egy év múltán megszüntették, a két ezred 13. és 14. huszárezredként a csapatnem szerves részévé vált. Számunkra mindez azért érdekes, mert a két ezred már a 60-as évek elején azt az atillaformát viselte, amelyet a többi ezred számára csak 1868-ban rendszeresítettek. 60 A pávafarkas hátzsinórzat helyett a vitézkötéses változat jelenik meg, a mellzsinórzatnál pedig a hármaskarika. A karzsinórzat nem változik. A huszáratilla ettől kezdve 1918-ig változatlan. 2. 1849 M. tábornoki atilla a magyar öltözetű tábornok teljes disz- (gála-) öltözetéhez (altábornagy) 09 Az önkéntes csapatok atilláira fekete zsinórzatot terveztek. Ám a csapatok, először a debreceniek, azt kérték, hogy ők is a sárga-fekete zsinórt hordhassák, mondván, hogy ez a zsinórszín a magyar huszárt már évszázadok óta díszíti. Mindez persze tévedés, hiszen ez a színvariáció csak az 1770-es évektől ismert a huszárok öltözetén, a hadvezetés azonban a legnagyobb készséggel akceptálta a kérést, „a hagyományokhoz való ragaszkodás" szellemében. Erről részletesen ír: Berkó István: Magyar önkéntes csapatok az 1859. évi háborúban, Hadtörténelmi Közlemények, 1930. 226. o. 60 Verordnungsblatt, Normalverordnungen, Circulare-Verordnung vom 2. April 1868. Abthlg 13—Nr. 1467.
