Hetés Tibor - Makai Ágnes szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője 2. (Budapest, 1987)

HETÉS TIBOR: A Hadtörténeti Múzeum negyedszázada a felszabadulás után

francia forradalom reminiszcenciájaként, kalapjuk mellé tűzték a vörös tollat is. A demokratikus Magyarország mégis a nemzeti függetlenség emlékezetét ünnepelte, s annak részeként készítette azt a történeti kiállítást, amely felölelte a hazai emlékanyagot, továbbá gazdag szemelvényt nyújtott az Ausztriában és Romániában őrzött emlékeinkből. A centenáriumi kiállítás a Történelmi Emlékbizottság és főtitkára, Mihályfi Ernő miniszter vezetésével, múzeumaink, levéltári és közgyűjteményi anyagot őrző intézményeink, mindenekelőtt pedig a Magyar Nemzeti Múzeum, valamint a Honvéd Levéltár és Múzeum közreműködésével készült. A kiállításon — a látogatók örömére — közszemlére tették a múzeum valamennyi jelentős 1848-as történeti relikviáját. A centenáriumi év — múzeumot érintő — másik fontos eseménye az 1848-as zászlók második hazatérése volt, ami összekapcsolódott az április 4-i felszabadulási ünnepséggel. Valójában nem csupán az 1848-as zászlók, hanem a múzeum zászlógyűjteménye, 203 lobogó került átadásra. A zászlókat szállító repülőgép Budaörsön szállt le, ahol fogadására megjelent Zamercev vezérőrnagy, Budapest városparancsnoka és Révay Kálmán ezredes, a Kossuth Akadémia parancsnoka. A zászlók átadására a Hősök terén rendezett április 4-i ünnepségen került sor, s azon beszédet mondott Kuraszov vezérezredes, a szovjet katonai küldöttség vezetője, aki ezt mondta: ,,A szovjet nép mindig nagyra értékelte a magyarság forradalmi hagyományait és igyekezett e néppel barátságban élni. Ennek megnyilvánulása volt 1941-ben is a 48-as zászlók átadása. De Magyarország régi urai nem becsülték meg a szovjet kormány baráti közeledését. A Szovjet Hadsereg a német és magyar fasizmussal vívott harcokban visszaszerezte a magyar szabadságnak e drága ereklyéit azoktól, akik mindent elpusztítottak, ami a magyar nép hősi múltjára emlékeztet... A szovjet nép meggyőződése, hogy ezek a zászlók végre igazi gazdáik, a magyar nép kezébe kerülnek és azokat mint a magyar függetlenségnek és a szovjet nép barátságának jelképét fogják őrizni." Szavaira Pálffy György altábornagy, a honvédség főfelügyelője válaszolt: „Büszkék vagyunk arra, hogy a mi kezünk ragadja meg és emeli magasra ezeket a szabadságért és függetlenségért vívott harcokban vérrel megszentelt zászlókat. ígérjük, hogy méltóak leszünk e nagy hagyományhoz, ápoljuk és továbbfejlesztjük a magyar szabadságharcos katonaerényeket." A szovjet katonáktól a Kossuth Akadémia növendékei vették át a zászlókat, majd kezdetét vette a fegyveres testületek és az ifjúsági szervezetek egyenruhás díszszázadainak felvonulása, amelyet a köztársasági elnök, a kormány tagjai és a szovjet küldöttség az Operaház erkélyéről tekintettek meg. Az ünnepélyes esemény a Nemzeti Múzeumban fejeződött be: a zászlókat a centenáriumi kiállításon helyezték el, ahol a látogató közönség megtekinthette őket. Ezt követően a Honvéd Múzeumba a „Százéves a Honvédség" ünnepi héten, szeptember 12-én kerültek a lobogók. Az intézmény parancsnoka ekkor a Nemzeti Múzeum lépcsőin vette át a zászlókat, amelyeket a díszszázadok a BajcsyZsilinszky úton, a Margit hídon és a Mártírok útján a Várba, a Kapisztrán térre kísérték. Itt Pálffy György altábornagy jelenlétében újabb ünnepség zajlott le, majd a zászlókat a Nándor laktanya kapuján keresztül a Múzeumba vitték. Számos körülmény siettette a múzeum mielőbbi megnyitását a nagyközönség előtt. Szerepe volt ebben a centenáriumi kiállítás megrendezésében való sikeres közreműködésnek, az 1848-as zászlók ismételt hazatérése nyomán felfokozódott