Hetés Tibor - Makai Ágnes szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője 2. (Budapest, 1987)

HETÉS TIBOR: A Hadtörténeti Múzeum negyedszázada a felszabadulás után

hogy a Danuvia Ipari és Kereskedelmi Rt. Angol utcai telepén „az ott levő múzeumban tárolt fegyverzeti anyagot vegye át és további megőrzés végett okmányváltás ellenében adja át a Hadimúzeumnak". A beérkezett 86 darab fegyver közt voltak géppisztolyok, golyószórók, géppuskák kísérleti példányai, kilenc, különböző országbeli gyártmányú puska. A Tüzér- és Fegyverszertár útján beszállították a volt soproni Rákóczi hadapródiskola 74 darab muzeális értékű puskáját. A múzeum kérte, hogy utalják ki számára azt az anyagot is, amely egykor már a tulajdonában volt, de a háború alatt széthordták, majd begyűjtés után került a Fegyverszertárba. Ezek a fegyverek hamarosan visszakerültek, mint ahogy a Folyamőrség is beszállította muzeális jelentőségűvé vált torpedóit, aknáit és egy csillagmotort. A különböző honvédségi szertárakkal kiépített kapcsolat egyre gyümölcsözőbbé vált a múzeum számára. A Tüzér- és Fegyverszertár segítségével a löveganyag is gyarapodott: 37 mm-es gyalogsági ágyú, 10,5 cm-es belga tábori ágyú, 10 cm-es tarack, 7,5 cm-es hegyiágyú, 110 cm-es fényszóró került a múzeum birtokába. A Ruházati Szertár többek között két testőrzubbonyt, -köpenyt és -pantallót adott át. A folyamatos együttműködés eredményétől indíttatva, a múzeum parancsnoka a honvédelmi miniszterhez fordult: „A honvéd Hadtörténelmi Múzeum korszerű fejlesztése szükségessé teszi, hogy fegyverzeti, lőszer, ruházati és felszerelési, valamint műszaki anyagcsoportjainkat folyamatosan kiegészítsük." E cél érdekében kérte a szertárak rendeleti utasítását, „hogy a már nem rendszeresített, vagy kiselejtítésre kerülő anyagokból... két példányt, a lehető legkifogástalanabbat a Hadtörténeti Múzeum számára tároljanak", illetve esetenként átadjanak. A honvédelmi miniszter méltányolta a kérést, és utasította a szertárakat a múzeum kérelmének teljesítésére. Az eredményes kezdeményezés első lépés volt a magyar hadtörténelem tárgyi anyaga módszeres begyűjtésének útján. Sajnos, a kérdés mindmáig rendezetlen: nem jutott el egy szabályozott, jogilag kodifikált megoldáshoz. A műegyetem rektora, Csűrös Zoltán, levélben kereste meg Erdélyit, és felajánlotta az egyetem tulajdonában levő fegyvergyűjteményt, amely 1 darab ágyúból, 7 géppuskából és golyószóróból, egyéb hidegfegyverekből és felszerelésből — s mint a beszállítás után kiderült —, számos XIX. századi fegyvertörténeti szakkönyvből állt. Évek múltán ismét jelentkezett a műegyetem: Nagy Ferenc, a Mechanikai Intézet tanára közölte, hogy a németek elől — majd a beöntéstől féltve — elásta egy 12 cm-es 1880 M-jú ostromágyú csövét, amelynek súlya 1750 kg. A bejelentést követően az ágyúcsövet hamarosan beszállították és leltárba vették. Az egri múzeum pincéiben vészelte át a háborút az egykori 10. honvéd gyalogezred házimúzeumának anyaga. Ennek felfedezése és számbavétele után a múzeum munkatársai beszállították a több ezer tárgyat tartalmazó gyűjteményt, amelyhez a könyvészeti és fotóanyagon kívül mintegy 210 darabból álló első világháborús képgyűjtemény, ceruzarajz és akvarell tartozott; emléktárgyai közt az ezred hangszereit, felszerelési tárgyakat, továbbá mintegy 40 — XX. századi — fegyvert találtak. A 102 darabból álló ruházati anyagból első világháborús honvéd atillák, dolmányok, zubbonyok, csákók, sapkák, köztük német csúcsos sisakok kerültek elő.