Hetés Tibor - Makai Ágnes szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője 2. (Budapest, 1987)

HETÉS TIBOR: A Hadtörténeti Múzeum negyedszázada a felszabadulás után

— írta Dinnyés a múzeumparancsnokhoz küldött levelében — megállapítottam a már akkor látható feliratokból is, hogy az Bem tábornoknak a szabadságharc idejében viselt kardja lehet, azonban a kard olyan rozsdás és piszkos volt, hogy közelebbi felismerése akkori állapotában lehetetlen volt." A történet folytatása: a fegyvert megvizsgálták és rendbe tették, illetve megállapították, hogy azonos a Cosban gróf által 1934-ben adományozott karddal. Egy kis kitérő után — Révay Kálmán, a Kossuth Akadémia parancsnoka kérésére először az Akadémián helyezték el — a Bem-emlék ismét visszajutott a múzeumba. A műkincsek „rajongói" különös előszeretettel keresték 1848 emlékeit, amit az is jól mutat, hogy Bemnek az erdélyi hadjáratkor kapott lótakarója ma már rekonstruálhatatlan módon került vissza. A Magyar Dolgozók Pártja budapesti asztalosüzeme telefonon jelezte a múzeumnak, hogy a lótakaró „ismeretlen körülmények között az üzemvezetőhöz került". A Múzeum munkatársai minden tévedést kizáró módon azonosították a becses történelmi emléket. A közvélemény felfokozott érdeklődéssel kísérte 1848 centenáriuma előkészületeit. Különös hatást gyakorolt azokra, akik maguk is őriztek még apró emléktárgyakat, vagy éppen értékes relikviákat. Ez utóbbiak megszerzése — a pénz hiánya miatt — nemegyszer nehézségbe ütközött, s talán e tárgyak örökre elvesztek számunkra. Sajnos, több zászlónak és zászlótöredéknek is ez lett a sorsa. Nem úgy a garibaldista Udvardy József sapkájának, amelyet unokája, Udvardy Zoltán ajánlott fel a múzeumnak. Levelével együtt egy leírást is küldött: „Néhai Udvardy József magyar—olasz légiós főhadnagy szolgált 1860. X. 9—1867. I. 31-ig... 1865. III. 4-én kelt miniszteri rendelet alapján az Olaszország szabadságáért, egységéért folytatott harcok emlékére alapított érdemrend viselésére — szalaggal — felhatalmaztatott. Az 1867. év január 31-én érkezett Budapestre, ez alkalommal magával hozta a nemzetiszínű derékövet... és a tiszti légiós piros sapkát.'' Leírását a következő óhajával zárta az adományozó: ,,Ha a jó Isten éltet, 1948ban, a 100 esztendős kiállításról sem fog remélhetőleg hiányozni, miért is kérem szíves figyelmüket, hogy a sapka a kiállításról ki ne maradjon." Magánszemélyek sokféle meggondolásból, de összességében számottevően támogatták a romjaiból éledő múzeumot, ahogy ezt a szigetszentmiklósi Fábián Bertalan is tette. Hadifogságban készített hegedűjét azzal a kérelemmel adta át, hogy azt a múzeum állítsa ki, „történeti leírását pedig nyomtassa ki és értékesítse, hogy az ebből származó összeg is hozzájáruljon a Múzeum rendezéséhez." Zeh Colbert özvegye jóvoltából több tábornoki ruhával gazdagodott a ruhagyűjtemény. Az adományozók közt volt Suhay Imre nyugalmazott altábornagy, az ismert hadtörténetíró, aki 61 darabból álló fegyvergyűjteményét — kínai lándzsák, arab puzdrák, kelet-ázsiai tőrök, buzogányok, keleti pisztolyok —, több fényképalbumát és tábornoki atilláját adta a múzeumnak. Gyűjteményében számos ritkaságot is találhatunk, nevezetesen Jellasics 1850 körül viselt érdemrendsáv ját, Pasics, volt szerb miniszterelnök szabadkőműves vakolókötényét, rendszalagját, dédapjának, Suhay Pál őrnagynak szolgálati övét — I. Ferenc monogramjával —a napóleoni háborúk idejéből, valamint az átadott kitüntetések közt a Szerb Szent Száva-rend kis- és középkeresztjét. A fegyvergyűjtemény is gyors ütemben növekedett a hivatalos szervek részéről történt átadások következtében. A Honvédelmi Minisztérium, a Szövetséges Ellenőrző Bizottság döntése alapján, utasította a Honvéd Fegyverjavító műhelyt,