Hetés Tibor - Makai Ágnes szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője 2. (Budapest, 1987)

HETÉS TIBOR: A Hadtörténeti Múzeum negyedszázada a felszabadulás után

Az adatok szerint, a „Hadimúzeum Somlóvárra vitt anyagában fosztogatások folytán" az alábbi károk keletkeztek: A modern — tehát az első világháborútól számított — lő- és szálfegyveranyag teljes egészében elveszett. A könyvállomány — nem az első felmérés, hanem a későbbi összevetések szerint — 10°/

o-os kárt szenvedett. Súlyos károk keletkeztek az ereklyetárgyakban, képekben és szobrokban, a fotógyűjteményben. Egyéb vonatkozásban az összkép hasonlított a már idézett első somlóvári jelentéshez. Mindez darabszámban kifejezve: Fegyverek: 4500 puska, 500 pisztoly, 2500 kard, 300 tőr, szurony, 90 géppuska, 40 golyószóró, 118 ágyú, 7 harckocsi, 8 repülőgépmotor. Egyenruha: 700 köpeny, 1000 zubbony, 700 nadrág, 800 sapka, 1000 lábbeli, Ferenc József két rend öltözete, Rudolf trónörökös ruhája, nemesi testőr lófelszerelése. Érem—jelvény—zászló: 360 csapatzászló, 40 aranyérme, 1200 ezüstérme, 6000 sapkajelvény, 4000 bronzérme. Képzőművészeti alkotás: 1200 olajfestmény, 1000 nyomat, 650 szobor, 6000 fénykép. A Statisztikai Hivatal számára készített pénzügyi felmérés szerint az összes kár az 1938-as árszínvonal alapján: 9 483 000 pengő, a muzeális értékek 70%-a. E döbbenetes adat mellett talán még elgondolkodtatóbb, hogy a becslés szerint harci cselekmények következtében mindössze 6°/

0 pusztult el. Ide kívánkozik néhány, a levéltárra vonatkozó adat is, amely szerencsére sokkal kedvezőbb. Az Országos Levéltár épületében levő anyagból ugyanis mindössze a General-Kommando iratait érte 15%-os veszteség, attól a gyújtóbombától, amely lerombolta az épület Bécsi kapu térre néző jobb szárnyának sarkát. A levéltár tisztikarának egy része, a kisebb terjedelmű, de nagy értékű korai iratokkal, nemkülönben a legfrissebb anyaggal Balatonfüredre és Sümegre költözött. 1944 decemberében a Sopron megyei Bük község vasútállomásán, vagonokban elhelyezve őrizték a kb. 170 láda anyagot. 1945 márciusában, a harcok sodrában — pontosan meg nem állapítható körülmények között és okok folytán — ez az anyag megsemmisült. E ládák tartalmazták a levéltár kiállítási termeiben őrzött 1848-as iratokat, térképtári anyagot, a második világháború hadműveleti iratait, naplóit, parancsait, a Vezérkari Főnökségtől átvett Legfelső Honvédelmi Tanács jegyzőkönyveit, valamint a „budaőrsi csatára" vonatkozó dokumentumokat. Ilyen mérvű pusztulás mellett távolinak tetszett a múzeumnyitás, bár az 1848—49-es forradalom és szabadságharc közelgő centenáriuma, továbbá a szovjet—-magyar történelmi kapcsolatok mielőbbi bemutatása egy kiállítás keretében, a béke első pillanataitól kezdve erőteljesen hatottak. A romok közti múzeumi élet első —- s néhány éven át — legfontosabb feladatai természetszerűleg a gyűjtéshez kötődtek. Az új leltárkönyvekbe bejegyezték a 0001-es számot, bár még nem volt koncepció, amely jól vagy rosszul, de szelektálta volna a begyűlt anyagot; minden kis ereklyéért vagy annak vélt tárgyért köszönet járt. A régi rendszer pusztulásával együtt eltűntek a polgári világ- és történelemszemlélet anakronisztikus kinövései is. Utat tört az a szemlélet, amely a magyar történelem progresszív hagyományainak ápolásával, felszínre hozásával kívánta támogatni az új Magyarország társadalomépítő munkáját. Ez a törekvés és ennek hatása kezdettől érvényesült a múzeum életében, ami azt is jelentette, hogy nagy-