Hetés Tibor - Makai Ágnes szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője 2. (Budapest, 1987)
HETÉS TIBOR: A Hadtörténeti Múzeum negyedszázada a felszabadulás után
mációk alapján — egy sajtótudósításból következtethetünk: „Keresztury Dezső kultuszminiszter a legközelebbi minisztertanács elé olyan javaslatot terjeszt, amely hatékonyabban segíti elő a ,kallódó műkincsek összegyűjtését. Erre azért is szükség van, mert a múzeumi szakemberek kiszállásaik során, például a Dunántúlon, olyan falura akadtak, ahol a kisdobos a Hadimúzeumból elkallódott 48-as dobbal csődítette össze a lakosságot." Pedig az anyag védelméről társadalmi összefogással is gondoskodni próbáltak, amint ez Erdélyi Gyulának a Magyar Kommunista Párt devecseri titkárához írt leveléből is kiderült: ,,Azzal a javaslattal, hogy muzeális anyagunk további megőrzését bízzuk a devecseri Kommunista Pártra, illetve a Párton keresztül a Titkár Elvtársra, kész örömmel egyetértek." A Somlóvárra került múzeumi értékek közt összetartozó gyűjteményt alkotott a mintegy 200 zászló, köztük az 1848-as lobogók is. Már májusban felmerült egy olyan „szabadságharcos" kiállítás létrehozása, amelyben a frissen megalakult Magyar Partizán Szövetség is közreműködött. Más elképzelések szerint a Nemzeti Múzeumban a szovjet—magyar kapcsolatokat bemutató kiállítás tervei formálódtak. Mindkettőhöz szerették volna felhasználni az 1848-as zászlókat. A múzeum parancsnoka, Bolgár Elek — egyetemi tanár, később külügyminiszterhelyettes — közreműködését kérte a nemzeti lobogók visszajuttatása érdekében, mivel a hazaszállítási előkészületekkel egy időben ezt az anyagot a szovjet katonai parancsnokság elszállíttatta. Különböző források egybevetése lényegében azt erősíti meg, hogy a zászlókat tartalmazó ládákat Somlóvárról Devecserbe, onnan Sárvárra vitték, majd ismeretlen céllal innen is továbbszállították. Ma már tudjuk, hogy a zászlógyűjtemény ismét Moszkvába került. A nyár folyamán létrehozták a kitelepített múzeumi anyag hazahozatalának személyi, anyagi és szállítási feltételeit. Közel egy hónapig tartott, amíg a teljesen szétzilált tárgyakat összecsomagolták, majd hat vagonban és két teherautóval októberben Budapestre szállították, ott összezsúfolták a nyolc „helyreállított" — valójában ablaktalan, esővíztől sem mentes — földszinti teremben, a levéltári anyag mellett. Az a decemberi múzeumparancsnoki jelentés, amely az építkezés meggyorsítását sürgette, így írt a nem túl rózsás helyzetről: „A muzeális tárgyak visszaszállításuk alkalmával Somlóvárott ládákba kerültek ugyan, de oda az idő rövidsége és megfelelő szakértő szeniélyek híján minden rendszer nélkül helyeztettek el s most —- a felszállítás után — égetően szükség volt a ládák felbontására, hogy az anyag (főként az érmék, ereklyetárgyak, fegyverek, ruházati és felszerelési tárgyak) elrozsdásodását, elpenészesedését megakadályozhassam." Miután az elérhető muzeális anyagok Budapestre kerültek, az épületkárok mellett ezek is számba vehetőkké váltak. Az összevethető adatokból a valósághoz közelálló, de bizonyos, hogy nem pontos kép a következő: A múzeumépület előtti első világháborús ágyúk egy része — amelyeket a németek torlaszok építéséhez használtak — tönkrement. A harcok következtében az épületben elpusztult 8 db első világháborús repülőgépmotor. Ismeretlen körülmények között megsemmisültek a Kapisztrán téren összegyűjtött, különböző típusú második világháborús ágyúk, valamint 16 bronz tarackcső, amelyeknek egy részéről bizonyos, hogy beolvasztották. Ismeretlen körülmények között eltűnt az épület egyik termében felhalmozott kb. 1000 darab régi fegyver, mintegy 40 orosz eredetű géppuska és hegyi ágyú. Feltehetően összegyűjtötték és beolvasztották a Vérmezőn tárolt második világháborús harckocsikat, ágyúkat, repülőgéprészeket.
