Molnár Pál szerk.: Az Országos Hadtörténeti Múzeum Értesítője 1. (Budapest, 1971)

PONGÓ JÁNOS: Az Országos Hadtörténeti Múzeum története I. rész

AZ ORSZÁGOS HADTÖRTÉNETI MÚZEUM TÖRTÉNETE I. RÉSZ Pongó János A MÚZEUM ÉLETRE HÍVÁSÁTÓL A FELSZABADULÁSIG 1. EGY FÉLÉVSZÁZADOS NKMZKTT IGÉNY S EGY „LEGFELSŐBB JÓVÁHAGYÁS" NÉLKÜL MARADT TERV (1867—1918) A magyar hadtörténelmi emlékek intézményes gyűjtésének, a magyar hadimúzeum

1 létrehozásának gondolata kereken egy fél évszázaddal régebbi keletű, mint annak — az ország jóvátehetetlen kárára — túlságosan megkésett megvalósítása. A késedelem objektív és szubjektív okait, a követelés és elutasítás konkrét formáit részletesen felderíteni ma már aligha tudjuk, de ismerjük az alapvető, általános akadályokat. A korszak, a rendelkezésünkre álló levéltári és könyvészeti források ismeretében a létrehozás alapvető akadályát abban az államjogi kapcsolatban kell keresnünk, amely Magyarországot a kérdéses időszakban Ausztriához fűzte. Közismert tény, hogy Bécs következetesen akadályozott minden nemzeti törekvést, elsősorban ha a közös ügyekről, különösen ha a hadseregről, vagy azzal kapcsolatos kérdésekről volt szó. A hadimúzeum ügye pedig ez utóbbi kategóriába tartozott. Nyilvánvaló, hogy egy olyan katonai kulturális intézmény létrehozása és működése, melynek hivatásszerű feladata a magyar hadtörténelem szemléltetése, a magyar katona hősiességének bemutatása, semmiféleképpen sem lett volna beilleszthető az osztrák egységesítő politika vonalába, hiszen a magyar hadtörténelem legdicsőbb fejezeteit éppen a török- és Habsburg-ellenes függetlenségi harcok jelentették, s a magyar katona hősiessége éppen e harcokban kulminált. Az alapvető akadályként megjelölt kapcsolat kétoldalúságából eredően a magyar fél felelősségének kérdését is fel kell vetnünk. A rendelkezésre álló 1. A tanulmányban a hosszabb <'•« többszőr változó mindenkori hivatalos; név helyett a rövid és közismert „hadimúzeum" elnevezést használjuk.