Molnár Pál szerk.: Az Országos Hadtörténeti Múzeum Értesítője 1. (Budapest, 1971)

PONGÓ JÁNOS: Az Országos Hadtörténeti Múzeum története I. rész

források alapján egyelőre annyit kívánunk leszögezni (állításunk bizonyítására a későbbiek folyamán visszatérünk), hogy a késedelemért — a múzeum szorgalmazására hivatott fórumok mellett — határozottan el kell marasztalnunk a magyar uralkodó osztályokat is. Az illetékes körök a hadimúzeum ügyét szigorúan a lojalitás keretein belül kívánták megoldani. Egész hozzáállásukra a szerintünk indokolatlan óvatoskodás, sőt meghunyászkodás — mindenesetre a határozatlanság — nyomta rá bélyegét. Ilyen körülmények között a bécsi udvarnak természetesen nem került különösebb erőfeszítésébe az ügy megakadályozása vagy elodázása. A múzeum gondolatának fenntartását tanulmányok és cikkek egész sora tanúsítja. Ezek publikálásában a katonai sajtó járt az élen. Kínálkozó alkalmak is adódtak, amelyek újra meg újra felszínre hozták az ügyet, s bizonyára a szakközvélemény egyéb formákban is ápolta a gondolatot. A rendelkezésünkre álló adatok szerint a magyar hadimúzeum gondolata már a kiegyezés idején felmerült. Az egyik feljegyzés követelésről tesz említést : ,,A magyar nemzetnek az 1867-iki kiegyezés óta állandó követelése volt, hogy a paritásnak megfelelően ne egy, Bécsben központosított, tehát inkább osztrák, mint közös, hanem két hadimúzeuma legyen. Egy osztrák Bécsben és egy magyar Budapesten."

2 Az ügyről bővebbet nem tudunk, további sorsát, hogy hadimúzeum nem lett belőle, a tények tanúsítják. Az általános indokolást ugyancsak az említett forrásban találjuk : ,,Az ismeretes viszonyok közt az óhaj nem teljesülhetett." 1886-ban a katonai sajtó sürgeti a hadimúzeum létrehozását. Figyelemre méltó a múzeum szükségessége melletti érvelése. Túlságosan optimista hangot üt meg a muzeális anyag összegyűjtését illetően, bár a cikk megjelenése idejében minden bizonnyal eredményesebb lett volna, mint a továbbiak folyamán. A cikkben már utalást találunk a későbbiekben sokat vitatott, a Nemzeti Múzeum gyűjteményében levő — mai terminológiával élve „elfekvő" — hadtörténeti emlékek felhasználására. „Teljes erőnkből fenn kell tartanunk s szilárdítanunk fiatalságunknál a harcias szellemet, hogy katonai képzettség dolgában se maradjunk más nemzetek mögött. Ezt pedig a katonai nevelés mellett elsősorban oly intézmények felállítása által érhetjük el, melyek már a zsenge ifjúban felkeltik az őseik nagy tetteinek emlékét, s buzdító példaként állítják elébök a múltak kimagasló alakjait, soha el nem évülő dicsőségükkel. Ilyen intézmény lenne, nézetünk szerint, egy speciális Magyar Hadimúzeum felállítása, mely magában egyesítené mindama tárgyakat és ereklyéket, melyek a magyar hadak és magyar vitézek történetével összefüggésben állnak... Viharos múltunkból annyi a becsesebbnél becsesebb ereklye, hogy szerét, számát se tudjuk. Egy-két befolyásos erélyes ember kezdeményezésére testületek és magánosok hazafias buzgalommal vetélkedve ezrével fogják beküldeni... a tár2. Múzeumi Adattár, Múzeumtörtúnet (továbbiakban MAt.Mt.) 1927. (Emlékirat a M. KIR. HADTÖRTÉNELMI MÚZEUM ügyének végleges megoldásáról.)