Tanulmányok Budapest Múltjából 34. (2009)

TANULMÁNYOK - BAKÓ ZSUZSANNNA: A KULTUSZ HATALMA

a korszakra nézve fontos, aktuális mondanivalót hordoz: „Mindig allegóriák: a jelen szándékai vetítődnek a múltra, s annál hatásosabban, minél hitelesebbnek látszik történelmi jellegük."

1 E tekintetben két igazán jelentős csoportja van a történelmi ábrázolásoknak, az egyik, az 1850—1870 között keletkezett képek, amelyek hátterében a 1848-as forradalom áll, így a képek szimbolikus tartalma, a sorstragédiák, a nemzethalál gondolata, a hősi önfeláldozás példája minden esetben e közelmúlt eseményire vonatkozik, ébren tartó, emlékező, vagy éppen tanító szándékkal. Tartalmuk, üzenetük a fennálló hatalom — ez esetben a Habsburgok — ellen irányul egyfajta ellenzéki magatartást tükrözve. Ettől élesen elválasztható az 1867ben megkötött Kiegyezés után keletkezett művek hangvétele, amelyek eléggé egyértelműen sugalmazzák az erős központi hatalom, az erőskezű, jóságos király, vagy az állam és egyház erős szövetségére épülő, virágzó ország előnyeit, amelynek állampolgárai biztonságban és jólétben élnek, vagyis a kultusz ez esetben az állami reprezentáció szolgálatába áll. Ez a kétféle értelmezési jelenség a Hunyadi család esetében igen szemléletesen érvényesül. Más időszakban népszerű Hunyadi János és Hunyadi László és más korszakban Hunyadi Mátyás személye után a törökverő Hunyadi János alakja tűnik fel Kiss Bálint: Hunyadi János a Rigó mezei csata című, 1841ben keletkezett képén. Hunyadi János, 1446 és 1452. között Magyarország kormányzója volt, de igazi népszerűségét, legendás hőssé való válását — bár küzdött a husziták, a szerbek és a havasalföldi vajdák ellen is — mégis a török ellen vezetett csaták folyamán Vajda Zsigmond: Szilágyi Erzyébet, 1890 -es é. Vászon, olaj, 250x151 cm, jelezve lent jobbra: ,, Vajda Zsigmond" MN G inv. nr.: 1593