Tanulmányok Budapest Múltjából 34. (2009)

TANULMÁNYOK - BAKÓ ZSUZSANNNA: A KULTUSZ HATALMA

szerezte. A kép érdekessége, hogy az 1448-ban lezajlott rigómezei csata egy havasalföldi vajda árulása miatt Hunyadi vesztett csatái közé tartozik. Innen való menekülése közben támadták meg szerb rablók, akiket hősiesen legyőzött. A kép üzenete saját korának, — a 48-as forradalmat megelőző években vagyunk — hősökre van szükség, olyanokra, akik minden helyzetben megállják helyüket. Kiss Bálint egyike volt első történeti festőinknek, aki követte Henszlmann Imre — művészeti író, teoretikus — felhívását, aki a történeti téma pontosabban nemzeti tematika művelésére szólította fel a festőket. Hunyadi János halála, Dobó István, Dobó Katica című képeivel teljesítette is ezt a feladatot, de képe a rajzos megfogalmazás, a kissé naiv felfogás, a festői tudás hiányosságai miatt nem tudta kellőképpen közvetíteni a drámai esemény érzelmi hatásait. Ennek a feladatnak sokkal jobban megfelelt Wagner Sándor: Dugovics Titusz című, 1858-ban festett képe, amelyen ugyan Hunyadi János nem szerepel, de köztudott, hogy ő a csata igazi hőse. A kép a Nándorfehérvárért folytatott gigantikus küzdelemnek állít emléket, amelyben jelentős része volt Kapisztrán János ferences barátnak, aki a keresztes hadjáratok módszereivel toborzott össze egy sereget, mivel Hunyadi hiába kért segítséget a pápától és a császártól. 1456 júliusában ostromolták meg a várat Mohamed szultán csapatai. A végső győzelemhez kötődik egy legenda, miszerint Hunyadi egyik hős vitéze, Dugovics Titusz a vár fokán magával rántotta a mélybe a török zászlót kitűzni akaró harcost, így hősi halála eldöntötte a csata kimenetelét. Wagner Sándor a kor szellemének megfelelően a hősi halál motívumát választotta, amely tíz évvel a 48-as forradalom leverése után, egyértelmű utalást jelentett a múltbéli harcokra, amelyben az egyén hősi önfeláldozása többször segített megnyerni egy-egy csatát. Wagner Sándor fiatalon festette a képet, de már a legmagasabb technikai és festői tudás birtokában, amelyet fényesen bizonyít, hogy hamarosan a müncheni akadémia tanára lett. A szereplők elmélyült, árnyalt és hiteles jellemábrázolásával, a hangulati tájfestés eszközeivel az ellentétpárok használatával már érzékeltetni tudta a kemény és elszánt harcot, s a győzelem előtti pillanat érzelmi feszültségét. Schmidt József: Hunyadi János halála című 1838-ban készült képén ismét megjelenik a hős vezér alakja. A kép a hős harcos haldoklását örökíti meg, amely egy hónappal a nándorfehérvári győzelem után 1456 augusztus 11-én következett be. A kép keletkezésében közrejátszatott Czucor Gergely verse, amelyben a hős, gyermekeit és hazáját barátai gondjaira bízza.

2 Vállára valószínűleg az ifjú Mátyás borul, lábainál László térdel aki mögött a haldokló hős katonái és barátai állnak. A kép jobboldalán barátja és harcostársa, az ősz Kapisztrán János közelít két ferences szerzetessel. A kép egyik igen korai példája a heroikus történeti festészetnek, amelynek célja a nemzeti történelem iránti érdeklődés felkeltése. Mindebben nagy szerepe volt Fessier Ignác, a Hunyadi családról szóló történeti munkájának. A festőről szinte semmit sem tudunk, mindössze néhány képe ismert, arcképek, táj- és életképek és bibliai kompozíciók. A képből ítélve jó kompozíciós készséggel és karakterábrázolással rendelkezett, s bár a beállítás kissé színpadias, a szereplők hitelesen közvetítik az érzelmeket. Székely Bertalan: V. László és Czillei. Az 1870-ben készült kép már a Hunyadi László személyével kapcsolatos ábrázoláscsoporthoz kötődik, bár ő maga a képen nem látható. A jelenet egy évvel Hunyadi János halála után játszódik, és azt a pillanatot ábrázolja, amikor a Hunyadiak ősi ellensége Czillei Ulrik a már megkoronázott ifjú V.