Tanulmányok Budapest Múltjából 34. (2009)
TANULMÁNYOK - SZENTESI EDIT A TABÁNI SZARVAS-HÁZ
16. kép. A Szarvas téri sarok a II. világháború után. BTM, Kiscelli Múzeum, Fényképgyűjtemény, 10.577/6-9 bizottságot. Az új építtetői kötelezettségnek megfelelően nyújtotta be engedélyezésre 1811 őszén Sághy Ferenc a ház bővítési tervét (4—6. kép). 59 A tervlap biztosan nem felelt meg az újonnan megalkotott budai építési szabályzat egyik előírásának: nem szignálta építőmester. Ennek ellenére a terv szerinti bővítést a budai Bau Commission engedélyezte, azzal a megszorítással, hogy az építtető telkének az erődítés felől eső részéből át kell adnia egy darabot, és a ház mögötti utat saját költségén meg kell csináltatnia. 60 A telek hátsó sarkának levágása a hadügyigazgatási térképeken is több változatban szerepel, az építtető azonban nem felelt meg a kikötésnek: a mai Váralja utcai épületszárny és az új keresztszárny sarkát, a tervnek megfelelően, a már létező utcai épületszárny, illetve a — szomszéd Osztoics-telekhez igazodó — mélypince tengelyének metszésében építették meg, így a ház sarka a szomszéd házhoz, illetve az új demarkációs vonalhoz képest is kiugrott és ma is kiugrik (18. kép). Az építési kikötés figyelmen kívül hagyásának semmilyen következménye nem volt. (A telek ún. túlépítettségét a közigazgatás az 1952-ben felfektetett birtoklapon regisztrálta először, de minthogy ekkor tértek át a négyszögölről a négyzetméterben történő nyilvántartásra, ez egyszerű átszámítási hiba következménye is lehet.) Az 1811 őszén benyújtott tervlap szerint a telekhatáron, a mélypince fölött, teljesen új, emeletes keresztszárnyat építettek, és azt mindkét végén „szabályos" házsarkot kialakítva kötötték össze a már álló két utcai épületszárnnyal. Azaz az egyik oldalon megszüntették a mélypince mai Attila út felőli nagy lejáratát, a másik oldalon pedig megépítették a Váralja utcai korábbi házvégfaltól még szükséges öt ablaktengelynyi épületrészt (amiből a három hátsó tengely mai állagában II. világháború utáni újjáépítés eredménye.) Ezzel a ház udvart körülfogó, zárt, egységes párkánymagasságú tömbbé vált.
