Tanulmányok Budapest Múltjából 34. (2009)

TANULMÁNYOK - SZENTESI EDIT A TABÁNI SZARVAS-HÁZ

srriind nagyszabású perspektivikus befektetés jelent meg látványosan a városrészben. Johann Osztoics valószínűleg java férfikorban bekövetkezett halála azonban megakadályozta az üzletház nyitotta új távlatok kihasználását. JOHANN OSZTOICS ÖRÖKÖSEI A Johann Osztoics után maradt teljes örökség tisztán 53.867 forintra rúgott tehát, amelyből négy élő gyermekének — a temetés költségeit, az inventarizálás és értékbecslés szakértői díjait levonva— fejenként 12.606 forint jutott. Ebből az immár egyetlen fiú, Michael saját és a kiskorú húga számára kezelendő örökrész, valamint a még elintézendő tartozások fejében 29.835 forintnyi értéket kapott: a család régi és újabb fészkét, azaz apja Ördög-árokhoz közeli „törzstelkét", illetve második feleségével szerzett lakóházát a belső Glacis-telken; valamint a Trettplatzon lévő két házhelyet és a sasadi különösen értékes, 4500 forintot érő szőlőt, továbbá kisebb szőlőrészeket összesen 9000 forint értékben. Hozzá minden készpénzt, a teljes bor- és pálinkakészítéshez szolgáló eszközkészletet (ez 7456 forintos tétel) és valamennyi személyes ingóságot (az aranyat, ezüstöt és ékszereket, az ón és rézedényeket, a ruhákat, a házi berendezést, a lovakat és kocsikat). Michael az Ördög-árokhoz közeli „törzstelket" — és ezzel a tobak-ipar űzésének lehetőségét — 1799/1800-ban eladta, és átvette apja „új" (azaz második házasságával keletkezett) háztartását annak teljes berendezésével az Új utcai Glacis-telken. Itt fizetett adót hol egy, hol két pálinkafőző üst után. Általában állatai is voltak: 4 ökör mellett néhány éven át 4 tehén és 3 ló után adózott. Iparűzési és „egyéb" adója egyenként az átlagos felső határán mozgott (4, ill. 3—6 forint), ami összeadva már igen jó, de nem kiugróan magas jövedelemre vall. A házat kétszer is bővítette,

46 majd 1832-ben egyetlen fia, János (gazdálkodó) örökölte és lakta tovább. A három éves kora körül árván maradt Katharina eleinte Pesten nevelkedett — legalább egy időszakban a Fehér Hajó-fogadó bérlőjének feleségénél. Később az immár tízévesre cseperedett kishúgot bátyja magához vette, és évente legalább egyszer hosszabban időzött Szentendrén is asszony nővérénél. Katharina kelme- és ruhabeszerzései egymást érik: folyószámlája volt Milivoj Maximovicsnál, aki a pesti Arany Nap-házban tartotta méteráruüzletét és egy budai cipészmesternél, nem szólva az alkalmi- és egyéb vásárlásokról. Ehhez jönnek az ékszerek: 1807-ben például 525 forintért valódi gyöngyök, a következő évben 60 forintos arany fülbevalók. Valóban a „csekélységek" (Kleinigkeiten) közé számított ellenben a tanítónak és a könyvekre kiadott összeg. A kishúg legalábbis egy jó tabáni ház árát költötte el piperére férjhezmeneteléig. 1815-ben vette el — második feleségeként — David Kirics, akinek apja és testvére is tobak-mester volt. Az apa még az 1780-as évek végén átlagos iparűzési adót fizetett (3 forint), de 15 birkája is volt. 1813-ban halhatott meg, mert ekkor két Kirics-testvér egyszerre kért polgárjogot: David háztulajdonosként, Joseph pedig mint Kürschner. David maradhatott az apai házban, mert Joseph a következő években jelentős, 9—13 forintos iparűzési adót fizetett, de nem saját házában lakott. A családnak szőlői és beépítetlen telkei is voltak. Johann Osztoicsnak a Tabánban maradt örökösei nem tudták továbbfejleszteni apjuk