Tanulmányok Budapest Múltjából 34. (2009)

TANULMÁNYOK - SZENTESI EDIT A TABÁNI SZARVAS-HÁZ

első épületéhez, de habarcsa sötétebb és a falrakás valamivel rendetlenebb, a felhasznált kőtömbök nagyobbak és sötétebb színűek. A faltagoló elemeket, a táblázatokat és párkányokat ugyanúgy kifalazták és helyenként bekötötték, mint az első ház esetében. A toldással egyidejűleg a mai íves saroktól számított 6. földszinti ablak helyén — vagyis az addigi házvégfal előtti tengelyben — egy mintegy 220 cm magas, de csak kb. 150 cm széles gyalogkaput, azaz utcai bejáratot alakítottak ki, amely keskeny folyosóval vezetett az udvarra. Ettől a lejtőn felfelé következett az emeleten öt ablaktengelynyi bővítmény, amelynek földszintjén az emelkedő terepszint miatt már nem lehetett utcai nyílásokat nyitni: ablaktalan udvari helyiségek készültek itt. A két toldás relatív kronológiája a homlokzat kutatásakor, mivel egymással érintkező falazatuk természetesen nincs, nem volt tisztázható. Míg az Attila úti bővítményről — mint láttuk — nagy valószínűséggel állítható, hogy 1796-ban használatba vették, erről csupán az mondható biztosan, hogy az 1805-ös összeíráskor már meg kellett lennie. De akár korábbi is lehet, mint a túloldali, igaz, ez esetben azt feltételezzük, hogy a telken a Johann Osztoics halála előtti három év mindegyikében építkeztek, és ez a toldalék 1795-ben készült. Emellett egyetlen érvem van, az is spekulatív. Az összeírást az 1811 -es építési tervekkel összevetve nyilvánvaló, hogy 1805-ben ebben az épületrészben ugyanolyan funkciójú helyiségek voltak, mint amilyeneket a bővítési terv már állóként jelöl: összesen négy kislakás (a földszinten és az emeleten is egy-egy egy szoba konyhás és egy-egy két szoba konyhás), valamint az utolsó tengelyben, a házvégfalhoz tapadva, mindkét szinten árnyékszékcsoport (4— 5. kép). Minden támpont nélkül megkockáztatom azonban azt a feltevést, hogy ezt a bővítményt elsősorban azért építették, hogy földszintjén elhelyezzék a telken szinte használatbavételétől volt, nem szilárd anyagból épült istálló(ka)t, és ezt a házrészt csupán utóbb, de még mindig 1805 előtt, alakították nagyon kedvezőtlen adottságú ablaktalan kislakásokká. Johann Osztoics 1790 és 1796 között három (esetleg négy) gyorsan egymásra következő építkezés eredményeként üzletházat építtetett a Tabán forgalmi csomópontjában fekvő nagy saroktelekre: mélypincét pálinka- és borkészletei tárolására, vendéglátóhelyet a sarokra és nagyszabású tobak-áru raktárát és kereskedést a mai Attila út felőli oldalon. Utóbbi kettőt egy-egy vállalkozó működtette. Nem tudjuk, felhagyott-e eredeti ipara űzésével az Ördögárok közelében lévő törzstelkén — személyesen minden bizonnyal —; saját kezében tartotta azonban — noha részben társak bevonásával — szőlői műveltetését és a pálinkafőzést, valamint egyre gyarapította ingatlanai, kertjei és földjei számát. Gazdálkodása a lehető leghagyományosabb és legtipikusabb volt abban az értelemben, hogy a tabáni rácok ősi és gyakori mesterségének űzése mellett szőlőműveléssel és pálinkafőzéssel foglalkozott kezdetben családi vállalkozás formájában, és lakóépülete is az átlagosan jobb módú tabáni polgárokéival állítható egy sorba. Bizonyosan atipikus volt azonban tevékenységének a tabáni viszonyok között rendkívüli sikeressége és a családi kereteket maga mögött hagyó, változatos vállalkozási formákban működő „birodalma

,, egyre rohamosabb terjeszkedése, amelyet a több lábon állás megtartása, illetve továbbbővítése mellett a befektetés és az ingatlanba való trezorálás átgondoltnak tetsző arányai tettek szoliddá. A sarki Glacis-telken folytatott építkezések eredményeként egy új vagyon és egyszer