Tanulmányok Budapest Múltjából 34. (2009)

TANULMÁNYOK - SZENTESI EDIT A TABÁNI SZARVAS-HÁZ

házvégtől számított 3. ablak jobb széléig figyelhető meg, míg az emeleten az első háznak az ugyanonnan számított mai 7. és 8. ablak között jelentkező — fent leírt — sarkától balra a mai házvégig tart. A felső részen a toldalék falát mintegy 50 x 50 cm-es fülekkel szabályosan kötötték bele az első ház fogasán megvésett sarkába. A homlokzati tagolóelemeket, sem a táblázatokat, sem a párkányokat, nem alakították ki a falazatból. Emeletén a mai ablakok helyén és a mai ablakok szélességének megfelelő nyílások voltak; földszinti nyílásszerkezete a feltárt felületek alapján nem volt tisztázható: az összes vizsgált mai nyílásátboltozás több későbbi periódusból származik. A házrészhez 80 cm magas, 40—60 cm széles kőlapokból szépen rakott lábazat tartozott. A mélypince utcai nagy lejárata tovább működött tehát (ez volt a házvég felőli mai három fölszinti ablaktengely helyén); az első ház földszintjére elképzelt széles, nagy kapuáthajtót viszont megszüntették (ezért tartozik a későbbi periódushoz a földszinti fal első periódusú emeleti alatt). Kiszedték az addigi házvégfalat is, valószínűleg azért, hogy utólag alápincézhessék az egész épületszárnyat a mai kapualjtól balra a mélypince faláig. (E pince járószintje mintegy két méterrel van magasabban, mint a mélypincéje. Sokszorosan átalakított állapotban maradt ránk, és külső fala a Szarvas tér 19. század végi szintsüllyesztésének eredményeként ma a ház földszintjét alkotja az Attila út felől.) így a földszinten, a vendéglő háromablakos ivószobája folytatásában létrejött a mai „normál méretű", azaz egy kocsi szűk behajtását biztosító boltozott kapualj és tőle balra egy hattengelyes (!), osztatlan, alápincézett helyiség, az emeleten pedig egy kilenc (!) mai ablaktengely kiterjedésű téregyüttes. (9. kép, vö. a 4—5. képpel.) Ide kell elgondolnunk azt a bizonyos Tobak Gewölböt, amelyről kicsivel többet tudhatunk meg a hagyatéki iratokból: 1798 febmárjában, tehát mintegy fél évvel Johann Osztoics halála után, a tanács egy bizottságot küldött ki annak tisztázására, hogy eladta-e a megboldogult halála előtt teljes rvirsc/mer-árukészletét 2463 forintért Peter Gabrilovicsnak anélkül, hogy erről írásos szerződés készült volna, vagy Gabrilovics kötelezvényt állított volna ki. Gabrilovics az elhunyt testvére és fia jelenlétében és megerősítésével elmondta: Johann Osztoiccsal úgy állapodott meg, hogy az összegre 6%-os (tehát magas) kamatot fizet évente, de törlesztését csak 6, legfeljebb 10 év alatt fejezi be. Arra a kérdésre, hogy milyen biztosítékot tud adni a fizetésre egy olyan árukészlet esetében, amelyből „mindennaposán eladnak vagy feldolgoznak valamennyit", azt válaszolta, hogy legfeljebb felesége leendő örökségét, mert összesen egy szőlője van, de még arra is adós. Erre az örökösök és az árvaszék képviselője azt kérték a tanácstól, hogy az ámkészletet inkább egy kellő biztosítékkal rendelkező Kirschnermeistemek adják át, vagy egyszerűen árverezzék el.

38 Peter Gabrilovics Kirschnermeister az 1796/97-es adóévtől az 1801/02-esig volt telkünkön bejegyezve, eleinte meglehetősen nagy, évi 9 forintos adókötelezettséggel. Nem sokkal Johann Osztoics halála előtt jöhetett tehát létre közöttük a megállapodás, nyilván azért, mert ekkorra történt meg a ház bővítése — alig két évvel az első sarokház megépülte után tehát —, amely lehetővé tette működését. Johann Osztoics halála után, a vita ellenére, még több éven át maradt, az üzletmenettel azonban gondok lehettek, mert a rá kirótt adó 1799 és 1802 között már csak valamivel több, mint fele volt a kezdetei évekéinek (ez az 5 forint is magasabb azonban a tabáni átlagnál), és fizetési kötelezettségeit sem teljesítette, mert utóbb bírói zár alá helyezésről hallunk vele kapcsolatban. A megállapodás nagyértékű tárgyát az iratban hol „a szűcsáru összességének" (sammt-