Tanulmányok Budapest Múltjából 34. (2009)

TANULMÁNYOK - SZENTESI EDIT A TABÁNI SZARVAS-HÁZ

13. kép. Klösz György felvétele: A Szarvas tér szintsüllyesztése 1894-ben. BTM, Kiscelli Múzeum, Fényképgyüjtemény, 9552/9-12 vés" által működtetett, melegkonyhás vendéglátóhely (a budai városi adminisztráció szóhasználatában: Bierschrank), pedig nem kávéház volt a szó későbbi értelemben; és mindezektől következetesen megkülönböztették a még nagyobb adótételű, szállásokat is kiadó „fogadót" ( Wirtshaus), amelyet „fogadós" (Budán: Gastgeber, Pesten a 18. században inkább, az elnevezésben is a megkülönböztető cégérre utaló: Schüldwürth) vezetett. (A Wirth ellenben, mint láttuk, a budai hivatalos szóhasználatban sohasem fogadóst, hanem mindig „gazdálkodót", azaz mezőgazdasági tevékenységet folytatót jelent.) A vendéglátóhelyhez tartozó helyiségsor emeletén két viszonylag jó lakás lehetett. Az emeletre vezető feljáró pedig valószínűleg már eleve az Attila útra néző háromablakos ivószoba udvari fala mentén felfutó, mai szemmel nézve szűk, egykaros lépcső volt. Bizonytalan e ház mindkét biztosan megfogható végfala és a földszinten a vendéglátóhelyhez tartozó helyiségek közötti két, illetve három mai tengelyre eső terület kialakítása és használata. Talán a háznak mindkét utca felől, nagyjából egymással szemben, egy-egy széles, nagy kocsiáthajtó kapuja volt ebben az időszakban (és ezek későbbi elépítése okozza az ide eső falazatok értelmezésének nehézségeit). * Ezt az 1794-ben használatba vett házat hamarosan, de nem egyszerre, mindkét utcai szárnyon megtoldották. Az Attila úti szárnyon a toldalék vegyes, de túlnyomórészt kőfalát agyagba rakták. Ez a falazat a földszinten a kő kapukeret — későbbi — behelyezési foltjától balra az Attila úti