Tanulmányok Budapest Múltjából 34. (2009)

TANULMÁNYOK - SZENTESI EDIT A TABÁNI SZARVAS-HÁZ

Egy Wirtshaus — ahogy ez az ún. kamarai tervek

35 zöirrmel ugyanebből az időszakból származó nagyszámú ilyen épületet ábrázoló lapja alapján elmondható — elmellőzhetetlen része volt legalább egy, de inkább két vendégszoba/ivó (Gastzimmer/

allgemeine Gaststube /Schenkzimmer/Gemeinzimmer), amelyek egymásból nyíló nagyobb helyiségek, legalább egy utcai (vagy kapualji) és egy udvari bejárattal. Az udvari bejáratnál kapcsolódott hozzájuk a konyha (Kücheí) nagy tűzhellyel és füstfogóval, ez tehát az udvarról és az egyik ivószobából közelíthető meg közvetlenül. A konyha túloldalán feküdt és abból (is) nyílt a fogadós lakószobája ( Wirtswohnung / Würts Zimmer), és ezen a részen — vagyis a fogadós által közvetlenül ellenőrizhetően — rendszerint egy raktárhelyiség is volt (Speis Kammer). A teljes térsor általában csupán részben volt alápincézve, méghozzá nem a vendégforgalmi terek alatt, hiszen a pince is a fogadós készleteinek tárolására szolgált. Az együttest további kisebb ivószobák: különszobák (Extra-Zirmnerek) egészíthették ki. A Wirtshaus-ok rendszerint, de nem föltétlenül, a vendégek ottéjszakázására is lehetőséget adtak. Egyszerűbb formában úgy, hogy az utasok együtt aludtak a nagy ivószobában vagy egy nagy közös helyiségben (Passagier-Zi

miner), míg az udvarban istálló és kocsiszín biztosította állataik és értékeik védelmét. Igényesebbek — de úgy tűnik, az adott időszakban inkább csak városokban — normál lakóhelyiség méretű külön bejáratú szobákat bérelhettek. A leírt térsor félreismerhetetlenül ráillik a ház sarokrészének földszintjére, ahogyan annak helyiségbeosztását az 181 l-es bővítési terven már állóként föltüntették. (4. kép, vö. a 7—8. képpel.) A két ivószoba az íves sarokrész volt, és a hozzá a mai Attila út felől csatlakozó háromablakos nagy helyiség. A másik, a várlejtő felőli oldalon a sarokterem folytatásában a nagy konyha következett, majd a kávés kétablakos lakószobája, amely alatt külön pince van, lejáratával a következő egyablakos helyiség alatt, utóbbit tehát még szintén a kávés használhatta a szokásos raktárhelyiségként. (A két ivószoba lényegében ma is megvan, a konyhát és a fogadós egykori helyiségeit a régi közfalak helyett számos új tagolja másképp, a pince vízben áll, mai lejárata az eredeti, csupán szélfogó építménye későbbi.) A ház földszintjén 1794-től melegkonyhás vendéglátóhely volt tehát, de nem fogadó, azaz nem szálláshely. Egyrészt azért nem, mert a korszakból már szép számmal ismert útikönyvek és városleírások mindig gondosan felsorolják a szálláslehetőséget nyújtó fogadókat, és ezeket a várostérképek is kiemelten megjelölik. A ház egyetlen ilyen címfelsorolásban, fogadó-jegyzékben, térkép-jelmagyarázatban sem szerepel. Másrészt azért nem, mert e fogadók, éppen az idegenek gyors és biztos tájékozódása érdekében, mindig saját(os) cégértnevet viseltek. A szembeszomszéd lakatos 1797-es számlájában ellenben van egy olyan tétel, amely szerint az arany golyónál leszerelte a golyót és új lyukas kulcsot készített hozzá.

3

'' Az itteni Wirtshaus tehát ebben az időszakban nem megkülönböztető cégérrel volt megjelölve, hanem a sörmérések általános jelével, a golyóval.

37 Harmadszor azért nem, mert a tabáni adóösszeírások nagy következetességgel használják az ismert tabáni fogadók működtetése után adózóknál a Gastgeber foglalkozás-megnevezést, és ha ezekhez melegkonyhás italmérés is tartozott (mint rendszerint) a Gastgeber und Kaffeesieder megjelölést, — Gastgeber pedig telkünkön soha nem adózott. Általában is elmondható, hogy a mindig kis adótételű, egyszerű és többnyire mindössze egyetlen helyiségből álló italmérést (Schank, Wein-Schank), amelyet egy átlagos lakóhelyiségtől csak az különböztetett meg, hogy utcai vagy kapualjból nyíló ajtaja volt, nem feltétlenül szakember üzemeltette; a mindig nagyobb adótételű, több helyiségből álló, „ká-