Tanulmányok Budapest Múltjából 34. (2009)

TANULMÁNYOK - FAJCSÁK GYÖRGYI: KELETI MŰVÉSZETI KIÁLLÍTÁS, 1929

as évek nagy kínai műgyűjtőivel (Sir Percival Daviddel, Oscar Raphaellei, George Eumorfopolousszal) és találkozott a kínai művészet legjobb angol szakértőivel is. (R. A. Hobson a kerámiák, W. Percival Yetts a kínai bronzok kiváló ismerője volt).'

8 A londoni látogatás és az elsőrangú magángyűjtemények tanulmányozása Kína művészettörténetének korai korszakaira irányították figyelmét. „Művészeti kérdésekben is sokszor helyes az átértékelés. Valamikor, mikor először jártam itt, mindenki Japán iránt érdeklődött. Ma már nem is beszélnek a felkelő nap országáról. Mr. Eumo gyűjteményében

19 egyetlen japáni tárgy sincs. Szent igaz, hogy a kínai művészet a japáninak a forrása." — írta 1924-ben Londonban tett látogatása sommázataként

20 A Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum kínai gyűjteménye az 1920-as és 30as években reprezentatív gyűjteménnyé nőtte ki magát. Felvinczi Takács Zoltán a múzeum kínai anyagát jól átgondolt gyűjteményezéssel növelte: jelentősek voltak buddhista plasztika vásárlásai, a korai kerámiaművesség anyagának bővítése, valamint az ókori kisbronzok gyűjteményének kiépítése. Felvinczi Takács Zoltán következetes munkával a Múzeum köré vonta a gyűjtők (Delmár Emil /1876—1959), Faragó Ödön (1869—1935), Fleissig József (1896—1944), Hatvány Bertalan (1900—1980), Perimutter Alfréd (1867—1929), Zichy Rafael (1877 1944) stb.) és a régiségkereskedők népes táborát (Schwaiger Imre, London, Delhi, Szabó Géza, Peking, Komor Mátyás, Peking, Donath Sándor és Pál, Budapest, Szilárd Vilmos, Budapest). A gyűjteményezésben, a múzeumi anyag gyarapításában elsősorban az ő segítségükre támaszkodhatott. A gyűjtők és a kereskedők számos ajándékkal és cserével gazdagították a kínai gyűjteményt, miközben saját gyűjteményük jellege és tárgycsoportjai is nagyban tükrözték Felvinczi Takács kínai művészetről vallott felfogását. A magyarországi keleti műgyűjtés szempontjából a Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum már alapításától kezdve meghatározó szerepet töltött be. A Kelet iránti érdeklődés azonban más irányból is komoly lendületet kapott a Trianon utáni Magyarországon. Ennek egyik fóruma az 1910-ben alapított Turáni Társaság

21 (alcímében Magyar Ázsiai Társaság) volt, amely a keleti gyökerek kutatásával a nemzettudatot kívánta erősíteni. „Célunk... az ázsiai és velünk rokon európai népek tudományát, művészetét és közgazdaságát tanulmányozni, ismertetni, fejleszteni és a magyar érdekkel összhangba hozni..."

22 — olvasható programjukban. A társaság elnökségében neves arisztokrata és közéleti személyiségek sora foglalt helyet: Teleki Pál, Széchenyi Béla, Károlyi Mihály, Vámbéry Annin, Cholnoky Jenő, Goldziher Ignác. Teleki Pál 1913-ban a Társaság meginduló folyóiratában a Turán-ban tudományos, gazdasági és politikai programot hirdetett meg. „Keletre magyar! Nemzeti tudományos és gazdasági téren keletre! Tudományos alapot alapos ismereteket a gazdasági előnyomulásnak, gazdasági célokat, de segítséget is a tudománynak. Mert nemzeti tudományon felépülő nemzeti gazdagodás, prestigeünk emelése keleten reális exportipar megteremtésével, illetve fejlesztésével lesz erőnk, függetlenségünk, hatalmunk alapja."

23 A társaság az első világháború előtt a gazdasági expanzióra helyezte a hangsúlyt, tudományos programja elsősorban Kisázsia, Kaukázus, KözépÁzsia vidékére terjesztette ki a figyelmet (nyelvészeti, néprajzi gyűjtések). Elnökségének majd minden tagja publikált azonban távolkeleti vonatkozású tudományos munkát is.

24 A két világháború között többször átalakult a társaság. A tudományosságot képviselő tagjai a keletkutatás fontosságát emelték ki, míg a politikai turanizmus hívei a néprokon-