Tanulmányok Budapest Múltjából 34. (2009)

TANULMÁNYOK - FAJCSÁK GYÖRGYI: KELETI MŰVÉSZETI KIÁLLÍTÁS, 1929

is publikálni kezdték. 1925—28 között hat kö­tetben jelent meg Eumorfopoulos kerámia­gyűjteménye Hobson leírásában (csak kínai kerámiatárgyainak száma elérte a 2400 dara­bot), 1927 —28-ban festményeit is közreadták Laurence Binyon (1869 —1943), a British Múzeum kurátorának katalogizálásában és 1929—30-ban a bronztárgyak és a többi gyűj­teményrész tárgyainak publikálása is megkez­dődött W. Percival Yetts (1878—1957) szak­mai segítségével. 1933 után az Oriental Cera­mic Society jelentősen átalakult: az exkluzív zárt klubból szélesebb társadalmi szerep betöl­tésére vállalkozó társaság lett. Tagjainak létszá­ma is jelentősen kibővült: az alapító 14 tagról 125-re emelkedett. Az eredeti célkitűzés, a ke­leti kerámiák megismerése és megismertetése azonban nem változott. Az Oriental Ceramic Society megalakulása fontos határvonalat jelentett a keleti műgyűj­A Keleti Művészeti Kiállítás katalóusa, tés történetében. A társaság egy körbe vonta a Budapest, 1929 gyűjtőket és a múzeumi gyűjtemények szak­értőit, és összpontosította kutatásaikat. Új irányt szabott a keleti művészet megismerésének, és felismerte azt a tényt, hogy a műke­reskedelemből a magángyűjtők gyűjteményein, adományain keresztül vezet az út a köz­gyűjtemények gyarapításához. Európa szerte hasonló társaságok alakultak. Németországban 1926-ban alakult meg a Keleti Művészet Barátainak Társasága (Gesellschaft fur Ostasiatische Kunst), Bécsben Verein der Freunde Asiatischer Kunst und Kultur néven működött társaságuk, Stockholmban 1929-ben alapították meg a Kína Klubot (China Club). Budapesten a Ma­gyar Gyűjtők és Művészetkedvelők Egyesülete fogta össze a keleti műgyűjtőket. A gyűjtők Európaszerte a múzeumokhoz szorosan kapcsolódva, gyakran múzeumi szakemberek segítségével rendszeresen bemutatták anyagaikat. 1925-ben Amszterdamban és Párizsban, 1927-ben Kölnben, 1928-ban Bécsben, 5 1929-ben pedig Berlinben 6 és Budapesten voltak reprezentatív, keleti magángyűjtemények anyagát felvonultató kiállítások. A kiállítások súlypontját a korai kínai kerámiatárgyak jelentették, de egyre nagyobb figyelmet kaptak a korai kínai bronzok és jade tárgyak is. A gyűjtők már ritkán utaztak a Távol-Keletre, ha­zájukban és Európa nagyvárosaiban műkereskedőktől szerezték be tárgyaikat. 7 Meg­változott a műkereskedők szerepe, felértékelődött tudásuk. Az ismert londoni műkeres­kedő cégek közül a Bluett & Sons, a Yamanaka & Co. és a Spink & Son foglalkozott keleti tárgyakkal. Párizsban Marcel Bing, Léon Wannieck és C. T. Loo üzletét keresték fel az érdeklődők. London mellett Berlin műkereskedői voltak Európa szerte a legismertebbek. Nem véletlenül vált Berlin az 1920-as és 30-as években a keleti műkereskedelem központ­jává. 8 Itt alapított üzletet Edgar Worch (1880—1972) és Otto Burchard (1892—1965). K ÉS MŰVÉSZETKEDVELŐK EGYESÜLETE KELETI MŰVÉSZETI KIÁLLÍTÁS CSÁNYI KÁROLY FELViNCzi TAKÁCS ZOLTÁN VEREIN UNGARISCHER SAMMLER UND KUNSTLIEBHABER AUSSTELLUNG ORIENTALISCHER KUNST BEARBEITET KAKI, CSÁNYI UND ZOLTÁN TAKÁCS

Next

/
Thumbnails
Contents