Tanulmányok Budapest Múltjából 34. (2009)

TANULMÁNYOK - FAJCSÁK GYÖRGYI: KELETI MŰVÉSZETI KIÁLLÍTÁS, 1929

is publikálni kezdték. 1925—28 között hat kötetben jelent meg Eumorfopoulos kerámiagyűjteménye Hobson leírásában (csak kínai kerámiatárgyainak száma elérte a 2400 darabot), 1927 —28-ban festményeit is közreadták Laurence Binyon (1869 —1943), a British Múzeum kurátorának katalogizálásában és 1929—30-ban a bronztárgyak és a többi gyűjteményrész tárgyainak publikálása is megkezdődött W. Percival Yetts (1878—1957) szakmai segítségével. 1933 után az Oriental Ceramic Society jelentősen átalakult: az exkluzív zárt klubból szélesebb társadalmi szerep betöltésére vállalkozó társaság lett. Tagjainak létszáma is jelentősen kibővült: az alapító 14 tagról 125-re emelkedett. Az eredeti célkitűzés, a keleti kerámiák megismerése és megismertetése azonban nem változott. Az Oriental Ceramic Society megalakulása fontos határvonalat jelentett a keleti műgyűjA Keleti Művészeti Kiállítás katalóusa, tés történetében. A társaság egy körbe vonta a Budapest, 1929 gyűjtőket és a múzeumi gyűjtemények szakértőit, és összpontosította kutatásaikat. Új irányt szabott a keleti művészet megismerésének, és felismerte azt a tényt, hogy a műkereskedelemből a magángyűjtők gyűjteményein, adományain keresztül vezet az út a közgyűjtemények gyarapításához. Európa szerte hasonló társaságok alakultak. Németországban 1926-ban alakult meg a Keleti Művészet Barátainak Társasága (Gesellschaft fur Ostasiatische Kunst), Bécsben Verein der Freunde Asiatischer Kunst und Kultur néven működött társaságuk, Stockholmban 1929-ben alapították meg a Kína Klubot (China Club). Budapesten a Magyar Gyűjtők és Művészetkedvelők Egyesülete fogta össze a keleti műgyűjtőket. A gyűjtők Európaszerte a múzeumokhoz szorosan kapcsolódva, gyakran múzeumi szakemberek segítségével rendszeresen bemutatták anyagaikat. 1925-ben Amszterdamban és Párizsban, 1927-ben Kölnben, 1928-ban Bécsben,

5 1929-ben pedig Berlinben

6 és Budapesten voltak reprezentatív, keleti magángyűjtemények anyagát felvonultató kiállítások. A kiállítások súlypontját a korai kínai kerámiatárgyak jelentették, de egyre nagyobb figyelmet kaptak a korai kínai bronzok és jade tárgyak is. A gyűjtők már ritkán utaztak a Távol-Keletre, hazájukban és Európa nagyvárosaiban műkereskedőktől szerezték be tárgyaikat.

7 Megváltozott a műkereskedők szerepe, felértékelődött tudásuk. Az ismert londoni műkereskedő cégek közül a Bluett & Sons, a Yamanaka & Co. és a Spink & Son foglalkozott keleti tárgyakkal. Párizsban Marcel Bing, Léon Wannieck és C. T. Loo üzletét keresték fel az érdeklődők. London mellett Berlin műkereskedői voltak Európa szerte a legismertebbek. Nem véletlenül vált Berlin az 1920-as és 30-as években a keleti műkereskedelem központjává.

8 Itt alapított üzletet Edgar Worch (1880—1972) és Otto Burchard (1892—1965). K ÉS MŰVÉSZETKEDVELŐK EGYESÜLETE KELETI MŰVÉSZETI KIÁLLÍTÁS CSÁNYI KÁROLY FELViNCzi TAKÁCS ZOLTÁN VEREIN UNGARISCHER SAMMLER UND KUNSTLIEBHABER AUSSTELLUNG ORIENTALISCHER KUNST BEARBEITET KAKI, CSÁNYI UND ZOLTÁN TAKÁCS