Tanulmányok Budapest Múltjából 34. (2009)

TANULMÁNYOK - FAJCSÁK GYÖRGYI: KELETI MŰVÉSZETI KIÁLLÍTÁS, 1929

csoportokhoz fordultak előszeretettel a gyűjtők, amelyek gyűjtéstörténeti előzményeik miatt vagy művészettörténeti kapcsolódásuk révén az egyetemes művészettörténetben is világosan elhelyezhetők voltak. A 17—18. századi európai gyűjtéstörténeti előzmények révén ilyen tárgycsoportnak számított a klasszikus kínai kerámiák és az ókori lakktárgyak sora, valamint a buddhista plasztikák széles köre. Új gyűjtési területet a bronz szertartási tárgyak jelentettek, amelyek történeti kapcsolódását a régészeti feltárások biztosították. A festészet maradt az egyedüli művészeti ág, amely nyelvi nehézségek okán és a kínai művészetesztétika sajátos rendszere miatt megközelíthetetlen maradt. A műgyűjtés katalizátorai Európa szerte a keleti művészet barátainak egyesületei, társaságai voltak. 1921-ben Londonban alakult meg az a lelkes gyűjtőkből álló társaság (The Oriental Ceramic Society), amelynek célja a korai kínai kerámiák gyűjtése, kutatása és az eredmények publikálása volt.

4 A társaság első elnöke George Eumorfopoulos (1863— 1939) görög származású üzletember és gyűjtő lett. Az angol klubok mintájára szerveződő társaság tagjai között a korabeli brit gazdasági élet sikeres képviselői mellett tudósok és művészettörténészek, múzeumi szakemberek is voltak. Olyan jelentős műgyűjtők tartoztak tagjai közé mint Sir Percival David (1892—1964), Oscar Raphael (1874—1941), Arthur Lonsdale Hetherington (1881—1960), Kenneth Robert Malcolm (1908—1984), Harry James Oppenheim (?—1946). Szoros kapcsolatot ápoltak a legnagyobb közgyűjteményekkel (A társaság tagjai közül Robert Lockhart Hobson (1872— 1941) a British Múzeum kurátora, Bemard Rackham a Victorian and Albert Múzeum kurátora volt.) Szűk elitként összetartozásuk talpköve a régi keleti kerámia gyűjtése volt, elismert tudósként vagy üzletemberként kiterjedt társadalmi kapcsolatokkal rendelkeztek, és valamennyien a brit fővárosban éltek. A tagok gyűjteményeiből rendszeresen kiállításokat rendeztek a Victoria & Albert Múzeumban. A tudományos kutatás eredményeinek terjesztését a társaság folyóiratával — Transactions of the Oriental Ceramic Society (TOCS) — kívánták elérni. Ingyenesen küldték szét a korabeli múzeumoknak és tudományos intézeteknek. Az 1920-as évek második felétől a társaság tagjainak gyűjteményeit Csányi Károly, az Iparművészeti Múzeum igazgatója