Tanulmányok Budapest Múltjából 34. (2009)

TANULMÁNYOK - FAJCSÁK GYÖRGYI: KELETI MŰVÉSZETI KIÁLLÍTÁS, 1929

FAJCSÁK GYÖRGYI KELETI MŰVÉSZETI KIÁLLÍTÁS KELETI MAGÁNGYŰJFEMÉNYEK, KÍNAI TÁRGYAK A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT BUDAPESTEN' A Magyar Gyűjtők és Művészetkedvelők Egyesülete 1929-ben Budapesten az Iparművészeti Múzeumban rendezte meg azt a Keleti Művészeti Kiállítást, amely a két világháború közötti magyarországi magángyűjtemények keleti anyagát tekintve a korszak legnagyobb seregszemléjének bizonyult. A kiállításon félszáznál több gyűjtő és műkereskedő tárgyait láthatta a közönség. Akiállítás fennmaradt katalógusa, adattári dokumentumai és tárgyfotói máig fontos, meghatározó források a keleti műgyűjtés hazai történetének felvázolásához. Az alábbiakban a két világháború közötti évtizedek kínai tárgyú műgyűjtésének főbb irányait szeretném bemutatni, valamint néhány jelentős hazai gyűjtő arcélének és keleti gyűjteményének felvillantásával az 1929-ben megrendezett Keleti Művészeti Kiállítás kínai tárgyanyagának, kiállítási koncepciójának, gyűjtői ars poétikájának helyét és rangját szeretném érzékeltetni Magyarországon és a korabeli Európában.

2 KÍNAI MŰGYŰJTÉS A 20. SZÁZAD 20-AS, 30-AS ÉVEIBEN EURÓPÁBAN Európában a kínai műgyűjtés fénykora a két világháború közötti évtizedek voltak. 1911ben Kínában véget ért a mandzsu Qing-dinasztia ( 1644—1911 ) uralma. Szun Jat-szen (Sun Wen) vezetésével nyugati mintára polgári demokratikus állam felépítése kezdődött. Az új intézményrendszer kiépítése azonban hosszú időt igényelt, s ez kedvezett a fegyveres erők feiert hatalommal bíró katonai vezetők megerősödésének. Politikai széttagoltság, gazdasági válság majd polgárháború és a japán hódítás határozta meg Kína évtizedeit. A hataloméhség és a gyors meggazdagodás vezérelte hadurak országában a múlt emlékei nem kaptak különösebb figyelmet: szabadon adható-vehető volt bármi. A császárság bukásával az évezredes, a hagyományokhoz meghatározó módon kötődő kínai történelemkép megrendült, az Ég fia, a császár elveszítette égi megbízatását. A császári gyűjtemény, amely e hatalom tárgyi bizonyítéka volt, elveszítette rituális jelentését. A császárság bukása és a megerősödő kínai nacionalizmus katalizálta a hagyományos kínai történelemképről folyó vitát, amelyben a régészet eszközei jelenthettek segítséget. Kína régészeti és geológiai feltárása Észak-Kínára összpontosult. A külföldi kutatók érdeklődésének homlokterében a történeti korok emlékei és a buddhista anyag állt, a kínai kutatók a kínai civilizáció kezdetére szerettek volna fényt deríteni. Ezért a kínai civilizáció magterületének tartott Sárga-folyó vidékének régészeti feltárására összpontosították erejüket. A császárság bukása és a régészet eredményei átírták Kína történelmét. Gu Jiegang (1893—1980) vezetésével folyt a vita (yigubaí) a kínai történetírás forrásainak hite-