Tanulmányok Budapest Múltjából 34. (2009)

TANULMÁNYOK - SZVOBODA DOMÁNSZKY GABRIELLA: KAKAS MÁRTON A MŰTÁRLATBAN

SZVOBODA DOMÁNSZKY GABRIELLA KAKAS MÁRTON A MŰTÁRLATBAN Magyarországon 1840-ben rendeztek először reprezentatív kortárs képzőművészeti kiállítást az előző évben megalakult Pesti Műegylet szervezői. Korszakos jelentőségű esemény volt ez, ekkortól számíthatjuk a modern magyar művészeti élet indulását. Az első bemutatónak jelentős sajtóvisszhangja volt, oldalas tudósítások jelentek meg a lapokban amelyek igyekeztek a közönséget felvilágosítani a tárlaton látottakat illetően. Ezek az írások többnyire csak egyszerű ismertetők, de mivel a pesti közönség teljesen tájékozatlan, nagyon hasznosak voltak. Az elkövetkező másfél évtizedben nagyjából az ekkor fellépő „műítészek" — Nóvák Dániel, Henszlmann Imre, Ney Ferenc, Parlagi (Kiss János) Vahot Imre, Zerffy Gusztáv, Neustadt Adolf, stb. — uralják a művészeti rovatokat, ők próbálkoztak először műkritika írásával magyar nyelven. A szövegeket olvasva érezni, hogy íróik milyen nehezen küzdenek a nem kellően hajlékony nyelvvel, az alapvető esztétikai fogalmak tisztázatlanságával. ízelítőül egyetlen frázist szeretnék idézni Ney Ferenc tollából, aki 1843-ban Weber Henrik: Amor és Psziché című „csinos" kompozícióját így írja le: „Szellékeny szendély, de túlképzelmi színragyoglat!"

1 A többiek talán még eddig sem jutnak a nyelvi lelemény szintjén, de az kétségtelen, hogy a kiállításokat követően megkezdődik a professzionális képzőművészeti kritika kialakulása is. 1847 januárjában csatlakozik e gárdához, hírlapírói pályája első heteiben a 22 éves Jókai Mór. A képzőművészet iránti érdeklődése még Pápáról eredeztethető, ahol egy ideig együtt járt iskolába Petrovics Sándorral és annak unokatestvérével Petrics Somával. Jókai festőnek készült, írói ambíciói a kis kör másik tagjának a későbbi jeles festőnek, Orlai Petrics Somának

2 voltak, míg a harmadik társ a későbbi nagy költő Petőfi Sándor mint tudjuk színész szeretett volna lenni. Az ifjú Jókai első művészeti tárgyú írása a Jelenkor „Budapesti Napló" rovatában jelent meg, 1847 januárjában, amelyben egy műbaráti társaság támogatásával tanuló szobrász, Faragó Józsefnek a müncheni akadémiai tárlaton aratott sikeréről tudósít.

3 A fiú 1840-ben mint „naturalista" (őstehetség) tűnt fel, ekkorra már az egyesület dédelgetett fia, és Münchenből küldi a pesti tárlatba az ott már sikert aratott szoborvázlatait. Jókai hosszabb ismertetésre még sokáig nem vállalkozott, de mint az Életképek friss szerkesztője néhány rövid sort írt az 1847-es műkiállításról.

4 Ez a hírecske igen figyelemreméltó, mivel mindössze a 19 éves Zichy Mihály Mentőcsónak című

5 alkotását tartotta érdemesnek kiemelni, amelyet a kiállítás „gyöngyeként" értékelt. Jókai művészeti írásai publicisztikai munkásságán belül nem túl számosak, ám különös helyet foglalnak el a koraberli sajtóban.

6 Az írónak kétségkívül része volt a magyar művészeti élet kibontakozásában. „Kakas Márton a műtárlatban" című cikksorozata a Vasárnapi Újság hasábjain az 50-es évek végén egész kis művészeti intézménnyé nőtt.