Tanulmányok Budapest Múltjából 34. (2009)

TANULMÁNYOK - RÉVÉSZ EMESE: VIRTUÁLIS PANTEONOK

hiszen a portrék alatt feltűntetett változatlan sorozatcím némi garanciát jelentett a lap folyamatos megrendelésére. A kommerciális szempontok mellett az új médium felhasználása mellett szólt annak eredendően szekuláris és familiáris jellege, ami igen hasznosnak bizonyult a nemzeti hősök popularizálásának folyamatában. Hasonlóan a közösségi emlékezet olyan monumentális formáihoz, mint a festmény galériák, szoborcsarnokok vagy szakrális temetkezési helyek, a sajtó által közvetített grafikai arcképcsarnokok is a széles nyilvánosság számára tették hozzáférhetővé a kiválasztott személyiségekben testet öltő kollektív eszményeket. A folyóiratokban összefüggő alcímmel és átgondolt programmal közölt portrésorozatok egyfajta virtuális nemzeti panteonokként léptek működésbe, beszéd- és ábrázolásmódjuk a szakrális dicscsarnokok korszerű alternatíváját testesítette meg. Monumentális mintaképeikhez hasonlóan e grafikus portrégalériák is a közösség „rituális memóriagyakorlatát" szolgálták, hatékonyan felelevenítve és átörökítve a jelen számára mintát nyújtó ősök cselekedeteit.

17 Kommemoratív funkciójuk ennyiben azonos volt a funerális emlékhelyek, köztéri emlékművek vagy nemzeti szoborcsarnokok működési elvével, csupán e kulturális mnemotechnika közege volt a szokásostól eltérő. A grafikai arcképcsarnokok révén megváltozott a közösségi emlékezet tere, a „nagy emberek" alakjai a nyilvános terek posztamenseiről vagy misztikus kápolnáiból a privát szféra otthonos és világias közegébe léptek. A grafikai portrék kis mérete, jellemző közeinézete, a személyiségre összpontosító puritán eszköztára elősegítette a morális mintaképek és az általuk közvetített értékek belsővé tételét. Ezt az interiorizációs folyamatot az arcképekhez kapcsolódó értelmező, kísérő szövegek mélyítették el. Míg a nemzeti panteonok esetében a szemlélő (áldozó) helyét fizikai korlátok és rituális tradíciók kötötték meg, addig a grafikai arcképcsarnokok jelentésükben nyitott, megjelenésükben mobil, a felhasználó által szabadon átrendezhető keretet alkottak. A monumentális panteonok megkonstruálása kollektív konszenzust igénylő, összetett és nehézkes folyamat volt, ezzel szemben a grafikai portrégalériák utat nyitottak a személyes variációknak, szabad olvasatnak, lehetővé téve egyes Az Ország Tükre címlapja, Wahrmann Mór arcképével. Murastoni József körajza, 1865. szeptember