Tanulmányok Budapest Múltjából 34. (2009)

TANULMÁNYOK - RÉVÉSZ EMESE: VIRTUÁLIS PANTEONOK

személyek kizárását vagy mások befogadását. A sokszorosított grafikai arcképcsarnokok kezdettől fogva a politika szolgálatába szegődtek, ennek megfelelően összetételük is a hatalmi-ideológiai erőviszonyokhoz igazodott. E panteonok lakói jó ideig a uralkodó dinasztia elődeiből és képviselőiből verbuválódtak. A dinasztikus alapokon szerveződő grafikai arcképcsarnok legismertebb hazai példája a Nádasdy Mausoleum, amely egészen a 19. század végéig az uralkodóábrázolások leggyakrabban használt mintaképeként szolgált.'

8 Szintén a 17. századra tehető a dinasztia vérségi kötelékén túl lépő, a birodalom szolgálatában álló főméltóságokat felvonultató arcképcsarnokok megjelenése. E típus legismertebb és a későbbiekben is történeti forrásként használt példája Elias Widemann 1652-ben megjelent rézmetszetű portrésorozata.

19 A 19. század elején a birodalmi egység támaszait fokozatosan a nemzeti függetlenség hősei, a születési arisztokrácia képviselőit pedig a politikai közélet harcosai és a szellemi élet kiválóságai váltották fel. Josef Hormayr osztrák Plutharcosa még a birodalmi egység védelmezőjeként emelte be portrégalériájába a magyar história szereplőit, Ehrenreich Ádám 1823-ban indult Icônes Princípiuma azonban már a nemesi nacionalizmus jegyében állította össze nemzeti panteonját.

20 Ehrenreich saját tőkéjét kockáztató vállalkozóként vágott bele a rézmetszetű portrék kiadásába. Kezdeményezése olyan eredményesnek bizonyult, hogy a sorozat keretében majd húsz éven át csaknem 150 portrét adott ki. A különféle képi források nyomán, egységes formai koncepció szerint elrendezett mellképek sorában uralkodók és hadvezérek mellett már művészek, írók is helyet kaptak.

21 A megvalósult grafikai arcképcsarnokokkal párhuzamosan a század elejétől egymást követték a monumentális nemzeti panteonok tervezetei. Megálmodóik olyan szimbolikus helyekre szánták e panteonokat mint a Nemzeti Múzeum épülete, a Gellérthegy vagy a Duna két partja.

22 Miller János Jakab 1807-ben még képes panteon felállítását javasolta a Nemzeti Múzeum gyűjteményén belül kialakítani. Ferenczy István, majd nyomában számos kortárs már szoborcsarnokban gondolkodott. A bajorországi Walhalla és a 24 író és színész arcképe. Barabás Miklós körajza. A Hölgyfutár arcképalbuma. 1855