Tanulmányok Budapest múltjából 33. 2006- 2007 (2007)

Tanulmányok - Bencze Géza: A Láng Gépgyár története az alapítástól az állami tulajdonba vételig (1868-1948)

transzmissziókat és egyedi megrendelésre különféle munkagépeket, újból egy-egy komplett malomberendezést is gyártottak. A legkeresettebb - idehaza és külföldön is - a generátorhajtó gőzgép volt, amely a gyár további fejlődésének egyik biztosítékát is jelentette.

25 A 19. század utolsó évtizede ipari termelésünk számára a - helyenként már korszerű - gyáripari jellegű nagyüzemi termelésre történő áttérés időszaka volt. A műszaki-termelési keretek átalakultak, mind általánosabbá vált a gépi technika, a fejlettebb termelési módszerek alkalmazása, a találmányok és a fejlesztések eredményeinek viszonylag gyors meghonosítása. 1896-ban Magyarországon már 126 gépgyár működött, amelyekben 34.371 főt foglalkoztattak.

26 Az ágazat nemzetgazdasági súlyát jelzi, hogy a bankok és a hitelintézetek - s nem utolsósorban a külföldi tőke - fokozódó érdeklődéssel fordult a terület felé. Az 1890-es évekre a vállalatok nagy részét már részvénytársulatok működtették, az újabbak jelentős hányada pedig már eleve részvénytársasági formában jött létre. Kevés volt azon gépgyáraknak a száma, amelyek - ellenállva a bankok törekvéseinek és a fejlesztéseket lehetővé tevő kínálkozó tőkének egyéni vagy családi vállalkozásban (a Rock, a Reichel és Heissler, a Hirsch és Frank, az Eisele, a Höcker-testvérek, a Láng, a Wömer) maradtak meg. A század utolsó évtizedére a magyarországi tőkés fejlődés eredményei Budapestre koncentrálódtak: itt létesült a legtöbb gyáripari üzem, a legtöbb középület és a legtöbb pénzintézet. Az urbanizáció soha nem látott méreteket öltött, igazi metropolissá vált a főváros, ahol kiépült a villamos- és elővárosi közlekedés, hidak és közraktárak, ipari és kereskedelmi csarnokok épültek, s egyre szélesedő közműhálózat biztosította az itt élők korszerűbb életfeltételeit. A honfoglalás ezeréves évfordulójának minden korábbit felülmúlni akaró ragyogásának elsősorban az építőipar, a vas- és gépipar lett a haszonélvezője. Összességében megállapítható, hogy a dualizmus korszakának látványos gazdasági fejlődése eredményeként a századfordulóra egy modern kapitalista Magyarország alapjai teremtődtek meg, amelynek alappilléreit a Budapestre koncentrálódott vas- és fémipari vállalatok - egyben a Monarchia leghatalmasabb gyáripari agglomerációja - jelentették. Az általános gazdasági fellendülés, az újbóli gyáralapítási konjunktúra, a már meglévő gyárak továbberősödése az 1890-es évek közepétől a gőzgépek iránt fokozott keresletet támasztott. A gyár ekkorra már olyan nevet szerzett magának, hogy szinte minden reklám és túlzottan nagy piackutatás nélkül is kellően el volt látva megrendelésekkel, s teljes termelőkapacitását kitöltötte. A kisebb típusú, 100-200 lóerő teljesítményű gőzgépek gyártása már nem kizárólag egyedileg történt, az új szervezésű termelésben egyes gyakoribb alkatrészekből már raktári készlettel is rendelkeztek a gyorsabb szállítások érdekében. Ebben az időszakban készült a legtöbb gőzgép a gyárban, havonta átlagosan 4-5 darab. Különféle 1, 2 és 3 hengeres, tandem, kompaund és iker elrendezésű típusok a 30-4000 lóerős teljesítményhatárok között jelentették a választékot. A - mai napig tartó - csúcsteljesítményt egy 4150 lóerős 120 fordulatperc teljesítményű reverzáló iker hengersor-hajtógép jelentette, amelyet 1891-ben a diósgyőri kincstári vas- és acélgyárban állítottak üzembe, és amely több mint három évtizeden keresztül hajtotta az ország legnagyobb durvahengersorát.

27 A megnövekedett gyártási tevékenységhez a beköltözés után átalakított egyik nagymühely, az 1880-as években épített nagy gőzgépszerelde és az öntöde elegendőnek bizonyult, mindössze néhány kisebb átalakításra, illetve mühelybövítésre, valamint két áruraktár 25 FÜLÖP 1968. 37. 26 A magyar korona országainak... 1901.6. 27 Magyarország közgazdasági... 1898.431-435.