Tanulmányok Budapest múltjából 33. 2006- 2007 (2007)

Tanulmányok - S. Cserey Éva: Az 1800-as évek feledésbe merült pest-budai kályhásmesterei II.

r S. Cserey Eva AZ 1800 -AS ÉVEK FELEDÉSBE MERÜLT PEST-BUDAI KÁLYHÁSMESTEREI II. A fenti téma első részét a jelen kiadvány előző kötetében

1 ismertettük. A téma folytatásaként a 19. század második felében működő olyan pesti és budai kályhásmesterekkel foglalkozunk, akiknek a tevékenységéről a további kutatások során előkerült adatok, illetve a termékeiket bemutató mintalapok tanúskodnak. A korszak kézműiparát meghatározó fontos esemény az 1859-es iparszabadságról szóló rendelet volt, amely Ausztriára és a többi monarchiabeli országra vonatkozott.

2 Hazánkban a szabad iparűzés gyakorlata 1862 után érvényesült. A sajátos magyar fejlődésnek megfelelően a céhek, - bár már átszervezett formában - tovább éltek 1872-ig, végleges eltörlésükig.

3 A mesterek kályháikat városi műhelyeikben állították elő, és legtöbb esetben itt is árulták azokat. Olyan újságokban hirdettek mint a Pester Lloyd, a Vereinigte Pester und Omer Zeitung, vagy az 1870-es években alapított Adressen Kalender von Pest, Ofen und Altofen. A kályhák előállításánál a mindenkori fő szempont a tüzelőanyaggal való takarékoskodás, valamint a keletkezett meleg hő leadásának mennél nagyobb fokú elérése volt.

4 Ennek érdekében technikai újításokkal a kályha belső szerkezetét fűstelvezető csatornák beépítésével átalakították, amelynek következtében a kályha külsejét is megváltoztatták. A kályha formájának, díszítésének kialakításában nagyrészt az Ausztriából kiinduló hatások érvényesültek. Az előállításukhoz szükséges nyersanyagot, a közepes, de főleg a jobbminőségű termékekhez, Alsó-Ausztriából hajóval, Felső-Magyaroszágról vonattal szállították. Műhelyeik technikai felszereltsége igen hiányos volt, nem rendelkeztek gépekkel, segédeszközökkel, a legtöbb munkafolyamatot kézzel végezték. A tárgyak előállításánál a külföldtől eltérő kezdetleges eljárásokat alkalmaztak. Ezek ismeretében érthető volt, hogy legtöbbször előnyösebb volt a készárut külföldről behozni, mint itthon előállítani. A tőke hiánya, a kedvezőtlen munkaviszonyok, a nem megfelelő munkabérek, a külföldről behozott vámmentes áruk csak fokozták a hazai termelés elégtelen alakulását, így az képtelen volt a versenyt felvenni a külfölddel.Ugyanakkor a tanulmány alapjául szolgáló jelentés (lásd: később) éppen akkor fogalmazódott, amikora magyarországi kályhás iparfejlődésnek indult, a jelentősebb kerámiagyárak is elkezdték a kályhák gyártását, méghozzá európai színvonalon. Természetesen a gépesítés hiánya igaz, bár ez csak az agyagőrlés és a mázőrlés esetében vethető fel, a többi munkafolyamat még sokáig a kézi termelés keretei között maradt. Ekkor válik általánossá a szériagyártás és a gipszsablonos csempekészítés, ami egyértelműen a minőségjavulását hozta magával. 1 S. CSEREY 2004-2005. Tanulmányok Budapest Múltjából XXXII. 91-113. 2 DÓKA 1979. 190. 3 DÓKA 1979. 14. 4 ÖRLEY 1904. 5 Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara jelentése. A Budapesti Kamarai Kerület kézmű és gyáriparáról. 18701875 között. 244. Fazekasipar