Tanulmányok Budapest múltjából 33. 2006- 2007 (2007)

Tanulmányok - S. Cserey Éva: Az 1800-as évek feledésbe merült pest-budai kályhásmesterei II.

Számunkra Pest, Buda és Óbuda, majd pedig az egyesített főváros kályhás iparának fejlődéséről a legbővebb felvilágosítást az 1870-1875 közötti időszakra vonatkozó Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara jelentése nyújtja. A kereskedelmi és iparkamarák intézményét az 1868. évi VI. tc. léptette életbe, amelynek alapján az országban több kamara alakult. Ezek között volt a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara is, amelyhez több megye és a főváros tartozott. Kizárólag csak a főváros iparával és kereskedelmével foglalkozott a Budapesti Kamarai Kerület. A törvény 3. pontja kimondta, hogy a kerületeknek évente jelentést kell készíteniük területük kereskedelméről, iparáról.

6 Kezdetben a jelentések csak számszerű adatokat közöltek. Az első részletesebb beszámoló az 1870-1875 közti időszak kézmű- és gyáriparára vonatkozott. Név szerint ismertette a kerület tíz legjelentősebb kályhásmesterét, műhelyük felszerelését, előállított termékeik fontosabb adatait. A közlések szerint a nyersanyagot kézi őrlők segítségével tették feldolgozásra alkalmassá. A kályha egyes részeit, a kályhacsempéket az úgynevezett „idomító készülékkel" formázták. A máz előállításhoz használt mázőrlő kemence mellett a tárgyak kiégetésére szolgáló égetőkemencék száma árulkodott a műhely termelési kapacitásáról. Megtudhatjuk még az alkalmazott - főleg - férfi dolgozók számát, akik átlag napi 10 órában, évente 300 munkanapot dolgoztak. Egy év alatt 250-600 db kályhát állítottak elő, de előfordult az évi 1200 db-os termelés is. A kifizetett átlagbér napi 1 ft. 70 kr- és 1 ft. 90 kr. között mozgott. A képzett, úgynevezett „szakmányos" napi bére 2.50 - 3 ft. Volt.

7 A továbbiakban ezekre a hivatalosan közölt adatokra támaszkodunk, amelyek azonban nem minden kérdésre adnak kielégítő választ. A kályhák különféle formáit, változatos díszítését legtöbbször csak hiányosan ismerjük. A közönség számára készült mintarajzok, mintalapok, képes hirdetések legnagyobb része elpusztult. Éppen ezért a kevés megmaradt mintalap, mintarajz igen nagyjelentőségű. Segítségükkel képet alkothatunk a 19. század második felének kályhadivatjáról. Megtudhatjuk, hogy az 1850-es évek legkedveltebb kályhatípusa a „svéd kályha" volt.

8 Az Ausztriából hozzánk került kályhaféleség előrészén bemélyülő fülkés, vagy polcra emlékeztető elrendezést mutat, hőleadása igen kitűnő. A kályhaminták között láthatunk oszlopformájút, henger alakút, kandallót, kandallós kályhát is. Plasztikus díszítésüknél rokokó ornamentikát használtak, de kedvelték a korábbi empire stílus vázaformáit is. A különféle kályharészek, kályhacsempék legtöbbször az „idomító készülékkel" nyerték el formájukat. Fehér, spriccelt szürke mázzal voltak bevonva, ritkábban kék színűek, néha aranyozottak. Az említett jelentésben elsőként „Prochászka András és Fia" kályhamester neve szerepel. Műhelye a VII. Terézváros Dobu. 19. sz. alatt volt. Üzletét 1802-ben alapította.

9 A levéltári adatok szerint a család első tagja „Prochaska Franciscus", aki 1807-ben érkezett Pestre Mühlhausenből, /Bohemia/ és mint „figulus magister" nyert polgárjogot. Az 1815-ben kiadott „Adressbuch der königlichen Frey Stadt Pesth" adata szerint „Franz Prochaska Hafner Th. Stadt 347. sz." alatt lakik.

10 1831-ben Pest város képviselőtestületének egyik tagjává választották." A Prohászka-műhely 1864-ben előállított kályhakészítményeit egy nagyméretű, két nyelven 6 DÓKA 1979. 14. 7 Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara jelentése 1870-75. Agyagáru gyárak. 150-152. 8 Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara 1870-75. Agyagárugyárak 1. / 150. 9 ÖRLEY 1904. 14. SZ.4. 10 Adressbuch der königlichen Frey Stadt Pesth. 1815. 196. 11 ILLYEFALVI-PALLOS 1949. 249.