Tanulmányok Budapest múltjából 33. 2006- 2007 (2007)

Tanulmányok - Horváth Hilda: A Janny és a Zlamál család otthonai és tárgyai - polgári lakáskultúra a 19. század utolsó harmadában

A millennium körüli esztendőkben, amikor bemutatták a magyar nép és a nemzetiségek kultúráját is, kialakult az érdeklődés a különféle mívességek iránt. Elterjedt az agyagművesség emlékeinekgyüjtése, a különféle fajanszárukéésnépi köcsögöké. Egyáltalánnem csodálkozhatunk, amikor egyes archív felvételeken akár kandallók párkányán, akár ebédlőszekrényeken régi fajanszedényeket látunk, archaikus hangulatot árasztva. Az ősi forrásból merítve például, br. Bánffy Ádám (1847-1887) iparművész - kitűnő cimbalomművész, porcelánfestő, keramikus és asztalos -, válaszúti kastélyának falait százával díszítette saját készítésű, magyaros tálaival. Különösen az 1885-ös országos budapesti kiállítás után vált divattá a néprajz, s kezdődött el a műgyűjtés. Az úri ebédlőkben elsősorban erdélyi bokályok sorakoztak. A gyűjtési mánia miatt - amint Xántus János írta - „csaknem minden harmadik lakás egy fazekasraktárhoz hasonló...'

141 Polgári otthonokban is elő-előbukkant egy-egy népies kerámia, vagy akár festett láda, mint a Janny családnál is: az ebédlőszekrényen erdélyi bokályok, az alkóvban tulipános láda, amit a kisleány kapott keresztapjától, dr. Farkas László főorvostól a Millennium körüli években. Ez az a korszak, amikor a világkiállítások megismertetik Európával a Kelet művészetét, amely egyben ihletet is ad az ősi kontinens művészetének. A Janny házaspár orientalizáló kályhaellenzőt vásárolt - talán éppen a japán kiállításon.

42 Néhány szó a mesterekről Művelődéstörténeti kutatásunk nagy adóssága, hogy feltáratlan a különféle cégek története. E szerencsés esetben részint az emlékezet (Janny Gizella emlékezete) és a fennmaradt számlák bizonyítják, hol, mely kereskedőknél, iparosoknál vásároltak. Schoppernél, a Városház téren vasedényeket, fazekakat, lábasokat, a Koronaherczeg utcában Brünnernél

43 lámpásokat - talán a fennmaradt petróleumlámát is -, vagy Ditmárnál, a Váci utcában függő- és állólámpát. A fentiekben említettük Kramer Samu bútorgyáros, Fischer Ignác majolikagyáros nevét. Sajnálatos módon a székesfővárosban működő cégek iratanyagából elsődlegesen azok maradtak meg, melyek még léteztek a második világháború után, s aztán államosították őket. Olykor - a sors kegyetlen fintora - a cégjelzéses levélpapíron szereplő adatok (alapítás éve, székhely, kitüntetések) jelenthetik az egyetlen fogódzót, s hézagpótlók lehetnek. A berendezési tárgyakat, bútorokat több helyről, pl. a 2-dik Asztalosegylet Bútorraktárából, asztalosoktól, Buchwald Sándor vasbútorgyárából (1891), a Dósa testvérek bútorraktárából (1893

44

) és főként Kramer Sámueltől vásárolták. 1949-ben az államosításkor ugyanott, az Andrássy út 4. szám alatt volt a telephelye Buchwald Sándor cégének, ahol annak idején, az alapítás időszakában a gyári raktár működött. 1894-ben kapta meg az iparigazolványt, hogy a VI. kerületben (Nagy János u.) mint vas- és ércbútorgyáros dolgozhat.

4

"

1 Az 1900-as párizsi világkiállításon kitüntették. Külön ki kell térnünk Kramer Sámuel tevékenységére.

46 A gyári termelésre áttérő hazai 41 KRESZ 1968. 12. 42 Magyar Nemzeti Múzeum tulajdonában. 43 Budapesti gyárak és czégek. Vasárnapi Újság 1900. 47. évf. 49. sz. 823. Brünner testvérek hirdetése, Budapest, Koronaherczeg u. 3. 44 Dósa testvérek butor-raktára (Budapest, Nádor u. 7.) számlája kelt Budapesten, 1893. július 1-én Dr. Janny Gyula részére 45 BFL Cégbíróság 7150 46 Életrajzi adatait lásd: GELLÉRI 1887. 128-131.