Tanulmányok Budapest múltjából 33. 2006- 2007 (2007)
Tanulmányok - Horváth Hilda: A Janny és a Zlamál család otthonai és tárgyai - polgári lakáskultúra a 19. század utolsó harmadában
bútorasztalosság képviselője; lakberendező, udvari kárpitos. 1834-ben Pesten született. Inaséveit 1851-ben töltötte le. Ezt követően vándorútra indult, megfordult Bécsben, Németországban, Párizsban, sőt rövid ideig Londonban is. 1859-ben Pest város magisztrátusa előtt mesterremekkel tett bizonyságot felkészültségéről. 47 1 861-ben alapított önálló műhelyt, amely igen sokat tett a hazai dekoratív lakberendezés megteremtéséért pontosságával és finom ízlésével. 1867-ben részvételéért a párizsi világkiállításon koronás arany érdemkeresztet kapott, az 1873-a bécsi kiállítást követően pedig a Ferenc József rend lovagkeresztjét. Udvari szállító volt, s számos nagyszabású megrendelésnek eleget tett: MÁV központi indóházának királyi várótermei, főúri lakások berendezése (királyi palota, gödöllői kastély) Operaház stb.; 1885ben a budapesti országos kiállításon a királyi pavilont rendezte be, ekkor már 50-60 munkást foglalkoztatott 48 .1896-ban a millenniumi kiállításon kiállított bútorait egyszerűség, nemes anyagok és magas minőség jellemezték. Saját vállalkozása vezetésén túl képviselte a bútor-, s vele rokon iparágak érdekeit. Számos megbízatása volt: a bútoripari szakosztály elnöke, az Országos Iparegyesület Igazgatósági tagja, 49 a budapesti kárpitos ipartestület választmányi ragja, a kereskedelmi és iparkamara beltagja volt. Tevékenységét fia folytatta, 1894-ben jegyeztették be társas cégüket. 1895-ben Kramer Sámuel társtagi minősége megszűnt, és fia mint egyedüli tulajdonos vitte tovább a céget. M) Az asztali készleteket - porcelántányérokat, üvegpoharakat - szintén a megbízható és elismert kereskedőktől, mesterektől vásárolták meg. Fischer Emil porcelán- és majolikagyáros raktárából, Láng M. porcelán raktárából (1891), Giergl Henrik üvegáru-, tükör- és csillár raktárából (1910). Fischer Ignác fia, Emil (1863-1937) kormányfőtanácsos örökölte apja majolikagyárát, s övé volt az egyetlen porcelángyár Budapesten. Láng M. működéséről, akitől az ünnepi étkezések kelléke, a 12 személyes meisseni étkészlet származott, alig sejtünk valamit, ellenben az újabb kutatások alapján egyre többet tudunk a Giergl-féle cégről, elsősorban az alapító tulajdonos naplói és önéletírása nyomán. 51 Giergl Henrik ( 1827-1871 ) budapesti üvegkereskedő cége - amely nevét megőrizve, családja folytatott - külföldi (angol, cseh, német) és hazai gyártmányú üvegekből, budapesti műhelyének termékeiből forgalmazott. Giergl Henrik fél Európát bejárta, majd 1865ben vette át atyja üzletét. Eletében, majd halála után is kiváló zománcfestésű üvegedényeket készítettek festőműhelyében. 1898-ban a cég az Iparművészeti Múzeumnak adományozott egy kollekciót. Tőle a Janny házaspár is vásárolt, amelyből válogatott, muzeális tárgyakat ajándékozott 2001-ben a házaspár unokája az Iparművészeti Múzeum üveggyüjteményének. 52 A fentiek alapján elmondhatjuk, hogy a fővárosban nevet szerzett, megbízható cégeket keresték fel. Jóllehet keveset tudunk róluk, de nevük valaha fogalom volt a saját szakmájukon belül, többen közülük császári és királyi udvari szállítók (Bachruch, Buchwald S. Fischer E. Kramer S. Láng M.). Császári és királyi udvari fényképész volt Koller Károly (Harmincad u. 4.), akitől 1891-ben egy chromofestményt vettek, s Uher Ödön (Kossuth Lajos u. 7.) is, akinél 1903-ban ún. Makart fényképeket rendeltek. Ugyanolyan gonddal, igényességgel választotta ki a 47 BFL IV. 1303 f. II. 1226/1859. 48 MUDRONY, szerk. 1885. 254. 2595. sz. 49 Gelléri Mór: Az Orsz. Iparegycsület Igazgatósága. Vasárnapi Újság 1893. 40. évf. 26. sz. 430. 50 BFL Cégbíróság E 14/7, T 14/234 51 GYÖRGYI 2000. GYÖRGYI 2000a 18-21. 52 Iparművészeti Múzeum ltsz.: 2001. 65-92.
