Tanulmányok Budapest múltjából 33. 2006- 2007 (2007)

Tanulmányok - Klement Judit: Nagypolgár famíliák a 19. századi Pest-Budán és Budapesten

A nagypolgárság kategóriája jellemzően a történészek által vált bevett fogalommá. A 19. és 20. századi enciklopédiákban és szótárakban legfeljebb a marxi elméletnek megfelelő bourgeois / bourgeoisie kifejezések szerepelnek, s ebben az elméleti keretben, a proletariátussal szembeállítva értelmezik a polgárt, nagyon ritkán a nagypolgárt is (így például az 1941es Mai enciklopédiában).

8 A 20. század első felében a kortárs társadalomelemzések szerzői (Weis István, Neubauer Gyula, Erdei Ferenc) látták, és számot is adtak arról,

9 hogy létezik a társadalomban egy vagyonánál, jövedelménél fogva elkülönülő réteg, amit neveztek pl. „felső osztálynak" vagy „felső négyezernek", s amelyet jövedelme vagy adóterhe alapján érdemesnek tartottak a számszerűsítésre is. Ha e felső rétegen belül differenciálásra vállalkoztak, jellemzően elkülönítették egymástól az arisztokráciát és - különféle megnevezésekkel illetve - a gazdaság vezető rétegét, s esetenként még ide számították a hivatalnokság, illetve a szellemi élet felső csoportját (Weis István még az egyháznagyokat) is. Vagyis a foglalkozási csoportosításhoz közel álló kategóriákat alakítottak ki. Gazdasági vezetők alatt többnyire „nagyiparosokat, nagykereskedőket, tőkéseket, bankárokat" értettek, vagyis egyfelől nem alkalmazotti, másfelől vagyonnal is megalapozott státusú személyeket, s emellett gyakran hangsúlyozták a gazdasági vezetők (vagy egy meghatározott részük) zsidó eredetét, az 1930-as évektől még inkább, mint korábban. A legélesebben Erdei Ferenc fogalmazott, aki a társadalom csúcsán álló „történelmi arisztokrácia" és „polgári arisztokrácia" közötti különbségtétel leírásakor többek között utóbbi zsidó eredetével érvelt. Szintén visszatérő elem az írásokban, hogy a gazdasági vezetők előtt még nagy vagyonuk sem nyit meg bizonyos kapukat, „válaszfalba" ütköznek. Ennek ugyanakkor némileg ellentmondva szögezi le Weis István, hogy ,,[a] felső osztály általában mindenkit befogad, aki nagy vagyonnak vagy jövedelemnek ura, költséges életmódot folytathat, és ízlésében, hajlamaiban teljesen alkalmazkodik a felső osztályhoz".

10 Mindezek után talán nem is meglepő, hogy a történészek írásaiban igen változatos értelmezéseivel találkozhatunk a nagypolgár fogalmának. Egyrészt korántsem általános a fogalom használata - a marxista történetírás bevett kifejezései a nagyburzsoázia, fináncburzsoázia, nagytőke, monopoltőke voltak-,

11 másrészt ha használják is, nem konzekvens a „nagypolgárság" kifejezés tartalma. A történészi munkák a tekintetben is eltérnek, hogy a társadalom normatív leírását adják-e, vagy valamivel közelebb ál Iva a szociológiai rétegződésvizsgálatokhoz, bizonyos változók alapján alakítják ki a társadalmi nagycsoportokat, vagyis operacionalizálnak. Utóbbiak közül van, aki a pozíció és a vagyon vagy jövedelem által meghatározott gazdasági vezető réteget érti nagypolgárság alatt,

12 van, aki gazdasági vezetőket és „vállalkozó értelmiséget" sorol (HALMOS 1992), vagy Tóth Zoltán, aki a „rendi normát" elemezve közelít a formálódó magyar polgári társadalom megértéséhez (TÓTH 1991 ). 8 A lexikonok és enciklopédiák jelentőségére Halmos Károly „polgár-polgárosodás" kifejezésekről készített fogalomtörténeti áttekintése hívta fel először a figyelmet. HALMOS 1991. Jelen megállapítást az ő eredményeire, valamint saját vizsgálatomra alapozom a Gutenberg nagy lexikon, Új idők lexikona, A Napkelet lexikona, a Társadalmi lexikon, Révai nagy lexikona, a Pesti Hírlap lexikona és a Mai enciklopédia alapján. 9 WEIS 1930, WEIS 1942, NEUBAUER 1941, ERDEI 1980. A művek részletes elemzését lásd KLEMENT 2006. 10 WEIS 1942. 102. 11 Például: BEREND-RÁNKI 1966, 1973, 1984, VARGA 1981, 1983, LACKÓ 1980. Hanák műveiben egyszerre szerepel a fináncburzsoázia, nagyburzsoázia és a nagypolgár fogalom: HANÁK 1962b, HANÁK 1978. (A nagypolgárság kategória történészi használatának részletes elemzését lásd: KLEMENT 2006.) 12 GYÁNI 1998.