Tanulmányok Budapest múltjából 33. 2006- 2007 (2007)
Forrás - Nagy Ágnes: Sarkadi Károly II. kerületi légoltalmi háztömbparancsnok és utóda, Müller László hivatali naplója 1944. július 24. - 1949. július 8.
és lakók kimutatását". A házmegbízottakat is érintő igazoló eljárások mellett 17 az 1945. augusztus elsejei bejegyzés, miszerint „a Kommunista Párt kéri a házmegbízottak névsorát", jelzi, hogy az MKP az igazolásokon túlmenően ezt az intézményt is, annak személyi összetételével, ellenőrzése alatt kívánta tartani, és hatalmi eszközként használni. A ház(tömb)megbízotti intézmény mint hatalmi pozíció nyer határozott körvonalat annak a konfliktusnak az írott nyomaiban is, amely egy házfelügyelő igazolása, és az igazolásához adott házmegbízotti jelentés kapcsán alakult ki 1948-ban. 18 A konfliktusban potenciális eszközként megidézett (feljelentés a politikai hatalomegyén, valamint az egyén-egyén viszonyban 1944-től kezdődően a vált az e viszonyokat a mindennapokban konstituáló lehetséges cselekvéssé. Az Eszter u. 7/b szám alatti ház házfelügyelője és házmegbízottja közötti konfliktusra utaló 1948. december 26-i bejegyzés narratív szerveződése - „Jelentés Fazekasnak Ahsbahsné elleni fenyegetéséről." - a bejegyzésnek tartalmat adó kapcsolódó irat ismeretében pontosan mutatja a napló azon sajátosságát, hogy, mintegy az annales műfaji kereteit választva, a két beszélő-Sarkadi Károly és Müller László - a reflexiót nem tette az elbeszélés részévé. Amiről képet kapunk, az a légóparancsnoki és háztömbmegbízotti intézménynek a hatóságok, illetve a politikai hatalom általi használata, míg a lakók és a tisztséget betöltők általi használata nem a naplóban, hanem a naplóval együtt megőrzött hivatali iratokban jelenik meg. Ilyen például Müller Lászlónak a közmunkára - az ő szóhasználatában „robof'-ra - történő elöljárósági előállítások kapcsán írt beadványaiból kibontakozó hétköznapi ellenállása. 19 Ugyanakkor nagyon is hangsúlyosan fel kell tenni a kérdést: az egyén és a politikai hatalom érintkezésében az interakciók mikroszintjén kulcspozíciót betöltő naplóíró amellett, amit a hivatali eseménytörténet részévé tesz, mit hallgat el egy olyan háztömbben tevékenykedve, amelynek népessége a naplóba is bekerült 1945-ös foglalkozási adatok alapján az új hatalom által diszkriminált társadalmi csoportokba tartozott? A 20. századi források közlésére vonatkozó ajánlásnak 20 , valamint a korszakot érintő forrásközlés szokásainak megfelelően a szöveget a mai helyesírás szerint javítottam. A szöveg nyelviségének jellegzetességét adó rövidítéseket nem oldottam fel, lábjegyzetben sem jeleztem minden esetben értelmezhetőségüket, e müveletet az olvasóra bízva. A szövegbeli aláhúzásokat - melyek nem minden esetben felelnek meg egy-egy szó, szószerkezet, vagy mondatrész egységének - eredeti formájukban tartottam meg, nem egészítettem ki őket. Az olvashatóság érdekében ugyanakkor a szövegben gyakran alkalmazott ismétlőjeleket külön jelölés nélkül feloldottam. A bejegyzések Müller László-féle sorszámozását teljes egészében elhagytam. A rendszeres, a napló vezetésének részévé váló sorszámozást az 1945. július 27-i bejegyzéssel kezdte, 101. sorszámmal. Ekkortól kezdve a napló vezetése során mindvégig a bejegyzések sorszámmal és dátummal kerültek be. Ezt megelőzően háztömbmegbízotti működésének dokumentálását utólag, de még az 1945. július 27-re vonatkozó bejegyzés keletkezése előtt látta el az iratokkal kapcsolatot teremtő piros ceruzás sorszámozással, azaz iktatókönyvbeli jelzettel. Bár a rendszeres, az események bejegyzésének részévé váló sorszámozás előtt is felbukkannak egy-egy esetben töltőtollal írt, azaz a bejegyzéssel egyidejű, kapcsolódó iratokra utaló sorszámok, a piros ceruzás sorszámozás azonban ezektől elszakadt. Az 1945. március 1 l-re 1 7 Lásd a napló 1945. november 24-re és 1946. április 10-re vonatkozó bejegyzéseit. 18 Lásd az 1948. december 26-ra vonatkozó bejegyzést, valamint a 7. sz. mellékletet. 19 Lásd a 2., 4. és 5. sz. mellékleteket. 20 Lásd: SIPOS 2000.
