Tanulmányok Budapest múltjából 33. 2006- 2007 (2007)

Forrás - Nagy Ágnes: Sarkadi Károly II. kerületi légoltalmi háztömbparancsnok és utóda, Müller László hivatali naplója 1944. július 24. - 1949. július 8.

magába, 45 lakóházzal, és mintegy 550 lakóval.

7 Miután a hivatali működése eseményeinek, intézkedéseinek írásbeli rögzítésére Sarkadi Károly által kialakított gyakorlatot Müller László a tisztséggel együtt átvette, ily módon a napló, mint tárgy, és a naplóvezetés, mint gyakorlat, kettejük tevékenységében a tisztség ellátásának részévé vált. A napló mindkettejük által használt műfaji meghatározásához képest azonban Müller László - akkor már háztömbmegbízottként - új használatot vezetett be, és annak megfelelően új műfaji besorolást talált: hivatali tevékenységének írásos dokumentumait (jelentéseket, körleveleket, indítványokat, összeírásokat stb.) házi irattári rendszerbe szervezve „iktatókönyv" műfajává alakította a naplót. A dokumentumok csatolását a számsoros iktatás módszere nélkül a naplóba való beragasztással megoldó Sarkadi Károlyhoz képest

8 Müller László évek szerint újrakezdett számsorban iktatta hivatali tevékenységének iratait. Az ekkor már iktatókönyvként is működő napló dátum szerinti bejegyzéseihez a részben utólagos sorszámozás révén kapcsolta az iratokat. A Sarkadi Károly és Müller László által egymást követően vezetett napló 1944. július 24. és 1949. július 8. között olyan öt éves időszakot fog át, amelynek során a politikai hatalom változásai a hétköznapi cselekvési normákat ideologikus alapon, gyors leforgási idő alatt, többszörösen is átalakították. A német megszállás alatt végrehajtott zsidóellenes intézkedések, a nyilas uralom Budapestet érintő három hónapja, az ostromot követően a politikai erőviszonyok alakulása, majd a pártállam kiépítése az államhatalmi legitimálással lehetségessé vált hétköznapi magatartások skáláját többszöri fordulattal változtatták meg. Ebben a kontextusban a ház, illetve a háztömb területi egységeire szervezett légóparancsnokokkal és ház-, illetve háztömbmegbízottakkal két olyan intézményes funkció jött létre, amelyek a lakosság és a hatóságok közötti érintkezésben hatalmi pozícióként működtek. Sarkadi Károly és Müller László légóparancsnoki tevékenységének naplóbeii reprezentációjában a háborús helyzet, a frontvonalak Budapest területén belüli mozgása, illetve az ostromállapot káoszában végzett tevékenységüknek ez az oldala, vagyis a lakók és a hatóságok közötti érintkezésben intézményes közvetítő csatornaként való részvétele kevésbé jelenik meg. Müller László háztömbmegbízotti tevékenységének dokumentációjában ellenben világosan jelentkeznek a hatóságok - illetve mögöttük egy kiépülőben lévő politikai hatalom - és a lakosság közötti interakciókban, a háborút túlélő népességre irányuló állami szabályozás meg-, illetve újraszervezésében működő mikromechanizmusok nyomai. A tömbmegbízottaknak a hatósági intézkedések végrehajtásában való közreműködése révén - amely szerepüket a jogszabály elvi szinten definiálta is

9 - a napló a népesség feletti hatósági, illetve államhatalmi ellenőrzésnek egyes eszközeit és csatornáit, azok hétköznapi működését koncentráltan rögzítette. A ház- és háztömbmegbízotti intézmény a hatósági ellenőrző és szabályozó tevékenységeknek háború utáni újraszervezésében az egyénekhez való eljutásban az állami szabályozás minden területén - legyen az egészségügy, szociálpolitika vagy rendőri ellenőrzés - a közigazgatás legalsó szintjeként működött. Az intézmény által ellátott teendőknek állandó ismétlődést követő lajstromozása mögött a naplóbejegyzések többet is megmutatnak: a mindennapi társadalmi kapcsolatokig eljutó, illetve azokban létrejövő új hatalmi technikák hagytak nyomot benne. A kiépülő pártállami politikai hatalom berendezkedésének mikromechanizmusai A tömb lakosságának lélekszámát illetően lásd Müller László 1945. január 21-i és 1948. május 10-i bejegyzését. Az előbbi 533, az utóbbi 563 lakót említ. 8 A beragasztott iratok azóta kihullottak a füzetből. 9 146.763/1945.-IX. sz. polgármesteri rendelet (lásd: Fővárosi Közlöny, LVI. évf. 64. sz., 1945. október 13., 669-671.).