Tanulmányok Budapest múltjából 33. 2006- 2007 (2007)

Tanulmányok - Schweitzer Gábor: Konszolidáció vagy reakció? A Bethlen-korszak fővárosi novellája (1924. évi XXVI. tc.) és az 1925. évi törvényhatósági választások

- pártszövetség a budai választókerületekben szerezhető 58 mandátum közül együttesen 38-at, az összes budai mandátum 65, 5%-át tudhatta a magáénak. (A Wolff-párt és a Ripka-párt budai oldalon szerzett mandátumainak aránya az összes fővárosi mandátumhoz képest mindösszesen 33, 6%-ot tett ki). A demokratikus blokk pártjai húsz bizottsági helyet tudhattak magukénak a budai választókerületekben - a 4. választókerületben a mandátumok felét szerezték meg -, ami a Budán megszerezhető mandátumok egyharmadát (34,4%) jelentette. (Ez azonban a pártszövetség összes fővárosi bizottsági helyeinek 15, 6%-ával volt egyenértékű). A pesti oldalon megszerezhető 192 mandátum közül a demokratikus blokk pártjai 108 mandátumot, azaz a bizottsági helyek 56,2%át szerezték meg. A demokratikus blokk pártjai különösen az V-VI1. közigazgatási kerületek között megoszló 7-17. választókerületekben értek el igen kimagasló eredményeket.

202 Összességében az 1925. évi törvényhatósági bizottsági választások alkalmával a mandátumok 54, 8%-át, 137 bizottsági helyet a demokratikus blokk pártjai, valamint a szabadelvű községi pártok, azaz a „bűnös Budapest" képviselői szerezték meg. A bizottsági helyek 46,2%-a, 113 bizottsági hely viszont a keresztény községi pártot és a polgári községi pártot illette meg. Azaz a fővárosban ellenzéki győzelemmel zárultak a választások. Ám ez az ellenzéki győzelem még távolról sem jelentette a városháza meg/visszahódítását, hiszen a végső döntést a törvényhatósági bizottságba nem választások útján bekerülő 63 tag mondta ki azáltal, hogy melyik politikai oldalt fogja kinevezését követően preferálni.

203 Amint ez várható volt, szinte valamennyien a Ripka-párt mögé sorakoztak fel, aminek következtében a bethleni irányvonalat a fővárosban összesen több mint 80 városatya képviselte.

204 A választásokon elszenvedett „jobboldali" vereség - a választási rendszerbe beépített korrektívumoknak köszönhetően - ily módon fordult át győzelemmé. A Wolff-párt fővárosi pozíciói az informális kormánypárttá avanzsált Ripka-párt javára viszont meggyengültek. A Jobboldal" fővárosi hatalomban maradása érdekében azonban egymásra lettek utalva. A kortárs megfigyelő, a Kossuth Párt színeiben városatyává választott Nagy Vince visszaemlékezéseiben a Ripka-pártra, a mérleg nyelveként tekintett, amely „a reakció városházi uralmát továbbra is biztosította liberális zászló alatt, nagyobbrészt Bethlen-párti 'liberális' kapitalisták szavazataival, azok szégyenére".

205 A választási rendszer - különösen a választókerületi beosztás és a mandátumelosztás - választási eredményeket befolyásoló sajátosságaira világítottak rá Petrovácz Gyulának, a Keresztény Községi Párt képviselőjének évekkel későbbi megállapításai. A fővárosi törvényjavaslat képv iselőházi vitája alkalmával, 1930. elején Petrovácz arra mutatott rá, hogy az 1924-es törvényhatósági választások idején eleve biztosítható lett volna a Jobboldal" győzelme a „baloldal" pártjaival szemben, amennyiben a mandátumelosztásra nem a 22 választókerület, hanem a 10 közigazgatási kerület szerint történt volna.

206 A Wolff-párt hegemóniáját természetesen ez a forgatókönyv sem akadályozhatta volna meg, legfeljebb már a választásokat követően azaz a „kinevezett" tagok törvényhatósági bizottságba kerülését megelőzően - eldőlhetett volna a Jobboldal" győzelme. A szociáldemokrata Propper Sándor visszaemlékezéseiben - a későbbi 202 THIRRING 1925. 134. 203 Budapest népe halálra ítélte a városházi reakciót. Fővárosi Hírlap, 1925. május 27. 204 Teljes a törvényhatóság létszáma. Fővárosi Hírlap, 1925. június 24. 205 Nagy Vince: Októbertől októberig. Bp., Európa -História, 1991. 217-218. 206 Az 1927. évi január hó 25-ére hirdetett országgyűlés képviselőházának naplója. XXIV. kötet. Bp., Atheaneum Irodalmi és Nyomdai Rt.. 1930. 333. (1930. február 4.)..