Tanulmányok Budapest múltjából 33. 2006- 2007 (2007)

Tanulmányok - Schweitzer Gábor: Konszolidáció vagy reakció? A Bethlen-korszak fővárosi novellája (1924. évi XXVI. tc.) és az 1925. évi törvényhatósági választások

tagozódott: a munkásságéra; az ipari, kereskedelmi és más szabad pályákon működökre; valamint a köz- és magánalkalmazottakra (nyugdíjasokra). „Az első réteg, még ha két- esetleg háromfelé megosztottan is, de ott lesz, ahová őt a harcosan megszervezett szociáldemokrataés keresztény szocialista-párt vezetőségek terelni fogják. A második csoport (...) a balszélen fog felsorakozni, mindenféle programszólamokra való tekintet nélkül. Míg a legértékesebb s épen azért legcsöndesebb réteg (...) hiába várta, kereste a gondolatvilágához legközelebb álló keresztény községi pártok tisztultabb légkörében is" a zilált jelenből kivezető „municipális és szociális" programot. Domináns többségre e beszámoló szerint egyik községi párt sem számíthatott.

19-'

1 Az ajánlószelvények 1925. május 14-i leadását követően már reálisabb erőviszonyok bontakoztak ki. A Wolff-párt 5 1.000 ajánlást nyújtott be, a demokratikus blokk 62.000-et, a Ripka-párt közel 20.000-et, míg a liberálisok csupán 5000 ajánlást tudtak összegyűjteni. „Amint ez előre látható volt - összegezte a fejleményeket 1925. május 18-i naplójegyzeteiben Kozma Miklós -, két nagy erő csap össze: az egységes keresztény községi párt (Wolff) és a demokratikus blokk. Ez utóbbi a szociáldemokratáknak és a radikális zsidóknak a pártja." A Ripka-párt számára mindössze „bizonyos eredmények" elérését jósolta, velük szemben viszont a liberálisok úgymond alig valamire számíthatnak.

196 A demokratikus blokkhoz nem csatlakozó szabadelvű párt szorongatott helyzetére a kortárs, az akkoriban a demokratikus blokk színeiben politizáló Harrer Ferenc 1960-as években írott visszaemlékezései is kitértek. A liberálisok „mind a kormánypártnak, mind a szociáldemokráciának és a feléje szorított progresszív polgári pártoknak egyaránt ellenzéke kívánt lenni." Emiatt szükségszerűen „össze kellett roppannia." Meghatározó vezetői - Bárczy István és Heinrich Ferenc - még a választások előtt sorsukra hagyták saját pártjukat.

197 A május 21 -22-én megtartott választásokon a választói névjegyzékbe felvett 289.320 fővárosi polgár járulhatott az urnák elé, akik közül ténylegesen csak 225.865-en adták le voksukat. Szemben az 1920-as törvényhatósági választással, paktumos kerületek 1925-ben nem voltak, így minden választókerületben sor került szavazásra. A demokratikus blokk pártjai 114.551 szavazatot szereztek (50,7%), míg a Wolff-párt 80.616 (35,7%). a Ripka-párt 19.196 (8,5%), végül a liberális/szabadelvű pártok 5607 (2,5%) szavazatot kaptak. Az érvénytelen szavazatok száma ugyanakkor 5893 (2, 6%) volt. A mandátum megoszlás értelmében a demokratikus blokk pártjai 128 (51,2%), a Wolff-párt 91 (36,4%), a Ripka-párt 22 (8,8%) végül a liberális/szabadelvű pártok 9 (3,6%) választott törvényhatósági bizottsági helyhez jutottak.

198 Csupán emlékeztetőül: a főváros törvényhatósági bizottsága 250 választott tagból, a testületek és intézmények 21 képviselőjéből, valamint azokból állt, akiknek hivatali állásuknál vagy tisztüknél fogva ülési és szavazati jogot biztosítottak (ez utóbbi csoporthoz összesen 42 személy tartozott). Mit mondanak azonban az iménti választási eredmények, ha a választókerületek topográfiai beosztására, valamint a mandátumok választókerületenkénti elosztására tekintettel elemezzük a fenti adatokat? Első megközelítésben vessük egybe a budai, illetve a pesti oldal választóinak számát/arányát a budai és pesti oldal összlakosságának számával/arányával. A főváros 1920-as 195 A fővárosi választások. Városok Lapja, 1925. május 1. 196 Idézi: Iratok az ellenforradalom történetéhez III. kötet. Az ellenforradalmi rendszer gazdasági helyzete és politikája Magyarországon 1924-1926. Összeállította: Karsai Elek. Bp., MOL, 1959. 439. 197 Harrer Ferenc: Egy polgár élete. II. kötet. 25-26. In: Budapest Főváros Levéltára, XIV. Személyek. 31. 198 WILDNER 1931. 537."