Tanulmányok Budapest múltjából 33. 2006- 2007 (2007)

Tanulmányok - Schweitzer Gábor: Konszolidáció vagy reakció? A Bethlen-korszak fővárosi novellája (1924. évi XXVI. tc.) és az 1925. évi törvényhatósági választások

megfontolásai alapján - „reakció"-ként tekintett az újabb fővárosi novella intézményeire. VI. Az 1925. évi fővárosi törvényhatósági bizottsági választások Az 1925 májusában megtartott fővárosi törvényhatósági választásokat nagy várakozások és találgatások előzték meg. A választási esélyek latolgatása természetesen már jóval az 1924. évi XXVI. tc. megalkotása előtt megkezdődött, amikor legfeljebb csak a szembenálló tömörülések politikai súlyát lehetett megjósolni, de a választási eredményeket befolyásoló választójogi normák, valamint a kerületi beosztás és mandátummegoszlás szabályai még kialakulatlanok voltak. Az már 1922-23 óta többé-kevésbé körvonalazódott, hogy a fővárosi városházán 1920 óta domináns szerepet játszó Községi Keresztény Párt - részben a mérsékeltek eltávolodása és Bethlen István fővárosi intervenciója következtében - elveszti hegemóniáját, noha a keresztényszocialisták, valamint a fajvédők felé tett nyitás új szövetségesekkel gazdagította a Wolff-pártot.

191 A másik póluson viszont nem lehetett kétséges a szociáldemokrata és nemzeti demokrata párt nagyarányú előretörése. Kérdéses volt ugyanakkor, hogy milyen politikai orientációt képviselnek a fővárosi liberális pártok: vajon a nemzeti demokraták és a szociáldemokraták együttműködését támogatják, esetleg önállóan indulnak, avagy a talányos bethleni, mérsékelt „polgári" irányvonalhoz csatlakoznak?

192 A legtöbb fejtörést azonban éppen ez utóbbi alakulat, a Ripka-féle Községi Polgári Párt okozta, amely a kormányzati tényezők támogatásán kívül számíthatott a Wolfféktól eltávolodó egykori keresztény községi pártiakra, ám vérmes reményeket fűzött bizonyos liberális csoportok, különösen az ún. Heinrich-párt támogatásának megszerzésére. Az egykorú sajtóbeszámoló a felfokozott izgalmak, és a készülődés hangulatát tükrözi. „A kerületi pártközi egyesülési, majd szétkülönülési, kis- és nagygyűlések, értekezletek, haditanácsok, agitálások és beszédek zagyván zuhogó özönével egészen stílszerű riadókat harsognak a plakátok áradatai is, amelyekben a hang és tartalom rikoltozásait méltóképen jelképezik a külalak és színek káprázatos tarkaságai."

193 Noha négy különböző politikai tábor készült a megmérettetésre - az Egyesült Keresztény Községi Párt (Wolff-párt), az Egyesült Ellenzéki Demokratikus Pártok (a demokratikus blokk: Szociáldemokrata Párt, Nemzeti Demokrata Párt, valamint a Kossuth Párt), az Egységes Községi Polgári Párt (Ripka-párt), valamint a kisebb liberális/szabadelvű pártok -, a nagy küzdelem a Wolff-párt és a demokratikus blokk között bontakozott ki. Alig egy hónappal a választások előtt különböző számítási kombinációk láttak napvilágot. Természetesen mind a Wolff-párt, mind pedig a demokratikus blokk a saját győzelmét valószínűsítette. A Wolff-párt számításai szerint pártjuk 100-120, míg a Ripka-párt 40-50, a szabadelvűek 10-15, végül a demokratikus blokk 6570 mandátumra számíthat. A demokratikus blokk jóslata szerint pártjaik 120-150 törvényhatósági bizottsági helyre, a Ripka-párt 30-40-re, a szabadelvűek 10-15-re, végül a Wolff-párt 60-70 helyre aspirálhatnak.

194 Más szaklapok a választói magatartást igyekeztek pártáramlatok iránti rokonszenv alapján behatárolni. A főváros közel 300.000-es választópolgársága a Városok Lapja megítélése szerint három, egyenként 100-100.000-es nagyságrendű társadalmi rétegre 191 GERGELY 1993. 28.; Uő: 2001. 172. 192 Lásd L. Nagy Zsuzsa 1972. 66-70., valamint a liberálisok (Rassay-párt) és nemzeti demokraták (Vázsonyipárt) taktikai ellentétéhez. Uő: 2006. 57. skk. 193 Fővárosi választások. Városok Lapja, 1925. május 1. 194 Délibábos kombinációk Wolffék portáján. Fővárosi Hírlap, 1925. április 29.