Tanulmányok Budapest múltjából 33. 2006- 2007 (2007)

Tanulmányok - Schweitzer Gábor: Konszolidáció vagy reakció? A Bethlen-korszak fővárosi novellája (1924. évi XXVI. tc.) és az 1925. évi törvényhatósági választások

IV. 5. Választási eljárás, választási földrajz A törvényjavaslat értelmében - az 1872. évi XXXVI. tc. rendelkezéseire emlékeztetve - a törvényhatósági bizottság tagjait háromévenként választják hat évre, mégpedig oly módon, hogy háromévenként és kerületenként kilép a választott tagoknak az a fele része, akiknek lejárt a hat esztendős megbízatása. Tekintettel arra, hogy póttagokat is választanak, a javaslat előírta, hogy minden két bizottsági tag után kerületenként egy póttag választandó. Az összes póttag választására - ez a rendelkezés már nem követte az 1872. évi XXXVI. tc.-t, de az 1920. évi IX. tc. előírásait sem - háromévenként kerül sor (9. §). A törvényhatósági bizottság tagjait a javaslat szerint választókerületenként közvetlenül, titkosan, az arányos képviseleti rendszer választják. Minden választókerületben egységesen tíz rendes bizottsági tagot és öt póttagot választanak. A pártokat az egyes választókerületekben a reájuk - azaz a pártlajstromukra - leadott szavazatok arányában illeti a megbízatás. A választókerületi beosztást illetően a javaslat szakított az 1920. évi IX. tc. azon rendelkezésével, amely a főváros közigazgatási kerületeit - szám szerint tízet - tette választókerületekké. A törvényhatósági választókerületek a törvényjavaslat szerint - hivatkozással az 1913. évi XIV. tc.-re - azonosak az országgyűlési képviselői választókerületekkel (10. §). A törvényjavaslat által hivatkozott 1913. évi XIV. tc. 21. §-a elrendelte, hogy a választókerületek és székhelyük megállapításáról külön törvény fog rendelkezni. Az országgyűlés a következő évben fogadta el az 1914. évi XV. tc.-t, amely a fővárosban 22 választókerület alakítását rendelte el. A budapesti választókerületi beosztást az 1914. évi XV. tc.-t végrehajtó 55 000/1914. BM. sz. körrendelet állapította meg. Az ennek alapján kialakított rendszert egyetlen alkalommal, az 1922. évi nemzetgyűlési választások idején tekintették irányadónak.

82 Mindazonáltal az 1914es választókerületi beosztást az országgyűlési képviselőválasztásokra - nem pedig a községi választásokra - készítették. Végeredményben tehát a Rakovszky-féle törvényjavaslat szerint a fővárosi törvényhatósági bizottság 220 választott tagját 22 választókerületben választják meg. E választókerületi beosztás legkevésbé a Keresztény Községi Párt érdekeit szolgálta. A törvényhatósági bizottsági választásokat a javaslat szerint jelölés előzte meg; jelölteket legalább ezer választó ajánlhat, akik az ajánló íveket a hatóság megbízottja előtt kötelesek lennének aláírni. A javaslat rögzítette, hogy az ajánló ív aláíróit - súlyosan megsértve a választás titkosságának elvét - az illető lajstromra leszavazottnak kell tekinteni. A közigazgatási bizottság a fenti rendelkezéseket lényegesen módosította. A legszembetűnőbb változás a választókerületi beosztásra irányult, hiszen a közigazgatási bizottság utóbb a Keresztény Községi Párt által preferált - az 1920. évi IX. tc.-ben érvényesülő - koncepciónak megfelelően a főváros közigazgatási kerületeit tette meg választókerületekké. A belügyminiszteri előterjesztés közigazgatási bizottságon belüli megbuktatása több okra is visszavezethető. Bethlen miniszterelnök nyilvánvalóvá tette, hogy bizonyos kérdéseket, így a választókerületi beosztást, nem tekint pártkérdésnek, azaz lelkiismereti szavazással dönthetik el a Keresztény Községi Párthoz is kötődő egységes párti képviselők az előterjesztés sorsát. A közigazgatási kerületekhez, mint leendő választókerületekhez ragaszkodó Wolff-pártiak néhány 82 Az 1913-as és az 1922-es fővárosi helyzet közötti különbségeket érzékelteti, hogy míg 1913-ban mintegy 130000 budapesti lakosnak volt választójoga, addig 1922-ben - az 1919-es 464000-es számra tekintettel -352000 fő rendelkezett választójoggal.