Tanulmányok Budapest múltjából 33. 2006- 2007 (2007)

Tanulmányok - Schweitzer Gábor: Konszolidáció vagy reakció? A Bethlen-korszak fővárosi novellája (1924. évi XXVI. tc.) és az 1925. évi törvényhatósági választások

egységes párti képviselőn - közöttük a közigazgatási bizottság elnökén - kívül váratlan taktikai szövetségest találtak a szociáldemokrata képviselők személyében, akik szintén úgy vélték, hogy a törvényhatósági választások alkalmával számukra is eredményesebb lehet a közigazgatási kerületek preferálása.

83 A közigazgatási bizottságban nemcsak a kereszténypárti Csilléry András, hanem a szociáldemokrata Farkas István is azt indítványozta, hogy a közigazgatási kerületekkel essenek egybe a választókerületek (igaz, a mandátumok elosztásában már eltérő álláspontot képviseltek).

84 A közigazgatási bizottság egységes párti elnöke, Putnoky Móric „ügydöntő" szavazatával megbuktatták Rakovszky belügyminiszter elgondolását. Az egységes párti képviselők „átszavazásáf ' utóbb azzal magyarázták, hogy félreértették a miniszterelnök véleményszabadságra irányuló engedményét, hiszen az a törvényjavaslat plenáris, nem pedig közigazgatási bizottsági tárgyalására vonatkozott.

85 A nemzetgyűlés közigazgatási bizottságának pártfegyelem ellen vétő elnöke, Putnoky Móric lemondott tisztségéről,

86 ám - felidézve Kozma Miklós egykorú helyzetértékelését - „a pártban magában nagyobb vihart ez az esemény nem keltett, annál inkább kihasználta a baloldali sajtó".

87 A Keresztény Községi Párt mindenesetre - miként a javaslat nemzetgyűlési tárgyalásán egyértelművé vált - kérész életű taktikai győzelmet aratott. A kudarcon okuló egységes párt ugyanis pártkérdéssé tette, hogy a választókerületi beosztást a kormánypárti képviselők a nemzetgyűlési vitán az eredeti elgondolás szerint támogassák, ugyanakkor a nemzeti demokraták által utóbb meggyőzött szociáldemokraták is hátat fordítottak korábbi taktikai szövetségesüknek. Törölték viszont azt a rendelkezést, miszerint az ajánló ív aláíróját az illető lajstromra leszavazottnak kell tekinteni.

88 A polgári demokrata ellenzék nevében Bródy Ernő már a törvényjavaslat ismertté válásakor „szörnyeteg gondolatnak" minősítette a titkosság elvét kétségkívül semmibe vevő elgondolást.

89 A közigazgatási bizottság többsége utóbb - nyilván az ellenzéknek nyújtandó gesztus gyanánt - osztotta ezt az aggodalmat. Nem tudtak azonban dűlőre jutni az egyes választókerületek közt felosztandó törvényhatósági bizottsági tagok számát illetően, hiszen egyetlen módosító indítvány sem kapott többséget a közigazgatási bizottságban.

90 Ennek következtében a törvényjavaslat - ebben a tekintetben egyedülálló módon - állásfoglalás nélkül került a nemzetgyűlés plénuma elé. IV. 6. A törvényhatósági bizottság feloszlatása; a belügyminiszter felügyeleti jogköre A törvényjavaslat teljességgel újraszabályozta a törvényhatósági bizottság feloszlatására 83 Az új választójog nem oldja meg a többség problémáját. Fővárosi Hírlap. 1924. november 19. (E cikk utalt vissza a kereszténypárt és a szociáldemokrata párt korábbi taktikai szövetségére). 84 A közigazgatási bizottság a tíz választókerület mellett. Budapesti Hírlap, 1924. május 31. 85 Az ellenzékkel szavazott kormánypártiak. Budapesti Hírlap, 1924. június 1. 86 Lemondott a közigazgatási bizottság elnöke. Budapesti Hírlap, 1924. június 4. 87 8. számú helyzetjelentés. 1924. június 12. In: MOL. K. 429. Kozma Miklós iratok. Filmtár. 48423. tekercs. 88 485. szám. A közigazgatási bizottság jelentése „a székesfőváros törvényhatósági bizottságának újjászervezéséről" szóló törvényjavaslat tárgyában. In: Az 1922. évi június hó 16-ára összehívott Nemzetgyűlés Irományai XI. kötet. Bp., Pesti Kőnyomda Rt., 1924. 209. 89 A demokratikus pártok nem vesznek részt a községi választásokon. Fővárosi Hírlap, 1924. január 2. 90 485. szám. A közigazgatási bizottság jelentése „a székesfőváros törvényhatósági bizottságának újjászervezéséről" szóló törvényjavaslat tárgyában. In: Az 1922. évi június hó 16-ára összehívott nemzetgyűlés irományai XI. kötet. Bp., Pesti Kőnyomda Rt., 1924. 209.